Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 12. szám - Mihail Jurjevics Lermontov: Ősz; Imádság; Héber Dallam (Byronból); Árnykép; Egy drága gyermek születését; Miért; Az utolsó költözés; Ne sírj, leányom, ó, ne tedd…; A próféta (versek – Soproni András fordításai)
Oly szomorú vagyok, míg eltűnődöm, látva, Hogy meg töretett körötte a csend, Ki pusztájában annyi éve várta Az édes álmot és nyugalmat odalent! És hősi lelke, ha találkozni sietne A szarkofággal, hol haló pora pihen, Micsoda düh lobbanna benne E látványtól, ó, gyötrelem! Hogy vágyakozna most, bánattól meggyötörtén Az idegen egű forró sziget után, Hol álmát őrzi a - mint ő - legyőzhetetlen, S mint ő: hatalmas óceán. 1841 Ne sírj, leányom, ó, ne tedd... Ne sírj, leányom, ó, ne tedd, Nem méltó ő, hogy könnyed ontsad. Csak tréfából ölelgetett, Nem szeretett, unatkozott csak. Vagy Grúziában mifelénk Nyalkább legényt nem is találhatsz? A grúz szemekben több a fény, A grúz bajusz még kackiásabb. A sors veté ide amazt- Idegen, messze föld hazája -, Keresni dicst és viadalt, Te melletted mit is találna? Ajándokul aranyt adott, Hogy hű lesz, esküvel fogadta. Becsülte ölelő karod, De könnyeid nem sokra tartja. íí
