Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 12. szám - Mihail Jurjevics Lermontov: Ősz; Imádság; Héber Dallam (Byronból); Árnykép; Egy drága gyermek születését; Miért; Az utolsó költözés; Ne sírj, leányom, ó, ne tedd…; A próféta (versek – Soproni András fordításai)
És míg a nagyvilág dicshimnuszt zengedezve Késő bűnbánatát igyekszik menteni, S az ostoba tömeg, a múltakat feledve, Önhitten mellét döngeti -Szabad utatadva a dühnek, megvetésnek, Látván ez ünnepen a hívság bélyegét, Szemébe vágom én ama nagyhírű népnek: Te gyáva és mihaszna nép! Mihaszna vagy, igen, mert lángész, hit, dicsőség, Mindaz, mi nagy a földön s szent lehet, Porrá tiportatott, amíg körülröhögték A bamba gyermekkételyek. A hírnévből csináltál játékszert a gőgnek, A szabadságból hóhér pallosát, És minden szent hitét a hajdani időknek Ütötted'vágtad, nem apád -Már haldokoltál... Ám ő megjelent, szemének Villáma sújt, fején az Ég jele, S ezer torokkal őt választottad vezérnek, És sorsod egybeforrt vele. S erőre kaptatok uralma árnyékában, S a reszkető világ csak bámult titeket, A fenséges, dicső, csodás bíborpalástban, Amelybe ő öltöztetett. Ö ott volt mindenütt, egyedül, hűvös bálvány, A hadak atyja és a hír kegyelt fia. Egyiptom tájain, a megtört Bées falánál, S hol lángolt Moszkva szűz hava. S mit tettetek, míg ő, nem lelvén nyugodalmat, Idegen földön vitt, élcuhalál között? Teherként ráztátok a választott hatalmat, Sötétben fentétek a tőrt! 9
