Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 2. szám - Jaroslav Hasek: Boszniai szamárhistória; Bogumirov, a szerb pópa és Iszrim mufti kecskéje; A révnél; A Hegyalja lejtőin; A felderítő út (Száz Pál fordításai)

hegyi pusztaságból sok fáradság árán kisajtolni, amit lehetett. A zab hullámzott a sziklák között. A szirtek tövében vidáman ugrándoztak a kecskék. Amikor Alsó-Karadzsinacban vásárra vitték a kecskéket, akkor itt a szerb cár adójára adták el őket. Felső-Karadzsinacban viszont a padisah tizedére adták el a kecskéket. Alsó-Karadzsinacban a templom kettős keresztje ugyanattól az olcsó bronzbevo­­nattól sárgállott, mint amelytől Felső-Karadzsinac mecsetjének félholdja is. A közeli határ menti városka örmény kereskedőjétől, Rjekovantól származott. De milyen büszkék voltak a pravoszlávok és a mohamedánok erre az ócska aranyozásra! S egyszer, amikor a törökök fehérre festették a mecsetjüket, az alsó-karadzsinaci pravoszlávok a templomukat szintén hófehér mésszel festették ki, hogy akár a szerb, akár a török oldalról nézve, szinte hivalkodóan világított kupolájával. Este pedig megkondult az összes harangja, amelyet közben a túloldali mécsei­ből a mufti imára hívó szava próbált túlharsogni: Allah nagy, Allah hatalmas! S miután Iszrim mufti túlharsogta, lemászott, csibukra gyújtott, és diskurálni indult a pravoszláv Bogumirov pópával. Annál a vízesésnél szoktak találkozni, amely az Oszmán birodalmat és a Szerb Királyságot elválasztotta. Bogumirov pópa szintén csibukot szívott. Szórakozásuk szokás szerint pocs­­kondiázással indult.- Mit sántikálsz, te török kutya!- Milyen karikás ma a szemed, te kárhozott keresztény lélek! Majd békésebb hangnemre váltottak, Allahot és a Vsevostvoriteljt pedig a háttérbe szorították a kecskék. Iszrim és a pópa ugyanis egyaránt kecskéket tartottak, s egyik a másiknak szokott hencegni velük. Az ő szemükben az állataik nem holmi egyszerű kecsék voltak, de mohamedán kecskék, valamint keresztény, azaz pravoszláv kecskék.- Az én kecskéim kövérebbek, mint a tiéid, mufti - örvendezett a pópa.- Kövérebbek? Láttál te már szebb kecskét, mint az én Mirim, tudod, az a kis fekete? Igazi gyönyörűség, pópám, olyan a szarva, mint a magyar ökörnek. Bizony igaza volt. A kiskecskéi közül egyik szebb volt, mint a másik. A mufti azt állította, szebbek a szemei, mint Külütnek, a polgármester lányá­nak. Mikor a legjobban fellelkesült azt mondta róla, hogy egy Gabriel próféta mellől származó megátkozott húri lelke lakozik benne. És éppen erre a kecskére vágyott Bogumirov pópa. Gondolta, fellendíthetné a csorda szaporulatát, amelynek tagjai a sziklák között hamar eltünedeztek, majd újra előbukkantak az embertelen sziklaszirtek árnyékában a silány füvet és a nagy kövirózsákat legelve. Zúgott a vízesés, megjelentek az első csillagok a Balkán fölött. A pillanat intim bizalommal telt meg. ÍO

Next

/
Oldalképek
Tartalom