Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 12. szám - Mihail Jurjevics Lermontov: Ősz; Imádság; Héber Dallam (Byronból); Árnykép; Egy drága gyermek születését; Miért; Az utolsó költözés; Ne sírj, leányom, ó, ne tedd…; A próféta (versek – Soproni András fordításai)
A szívemet kővé varázsold, Fékezd mohó tekintetem, S a dalra késztő szörnyű vágytól Szabadíts meg, erőd mutasd, S én megtalálom újra, bárhol Hozzád a megváltó utat. 1829 Héber Dallam (Byronból) Lehetünk tanúja, hogy a hold sugara Megcsillan a tó tükörén. Ott ring a csodás ezüst ragyogás, S fut, szerteomol a színén. De hogy elkapod, azt ne reméld, ne akard, Csal a vízfodor és a sugár: Hova árnyad esik, ott elrejtekezik, Tovalépsz - s ime, visszatalál. Az öröm, a remény ugyan ily tünemény: Csalogat hideg éjjeleken; Ha kezed odakap - kikacag, s odahagy! Becsap - s újra elődbe terem. 1836 Árnykép Árnyképedet, ím, őrizem; Gyászszíne oly kedves nekem. Medálban függ keblem felett, S komor, mint szívem odabent. E szem nem él, nincs lángja sem, De mindig itt vagy énvelem; Szeretem - bárcsak árnyalak - Boldogság árnyát: árnyadat. 1831 7
