Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Buday Bálint: A Szerző feltámadása (Beszédpozíciók és értelmezési stratégiák Tandori Dezső önkommentárjaiban)
108 Tandori tehát, – amellett, hogy a TH verseihez való viszonyával is számot vet – voltaképpen az ún. posztmodern elméleteknek (illetve a dekonstrukció gyakorlatának) azon belátására mutat rá ebben a kötetben, hogy amennyiben abszolút tudás létezését elutasítjuk, egy textuális végtelen marad csupán, ami lehetetlenné teszi, hogy egy szöveg – legyen az akár vers, akár interpretáció – meghatározható mondanivalóra vagy egyetlen megoldásra záródjon.69 Vagyis voltaképpen nem tesz mást, mint amit Hartman olvasatában Derrida is tesz,70 aki a szövegértelmezéseivel ugyancsak azt látszik alátámasztani, hogy „az irodalmi kommentár nagyon is átléphet a (határ)vonalon, és éppoly komoly erőfeszítést igényelhet, mint az irodalom: kiszámíthatatlan és képlékeny műfaj, amelyet nem lehet a priori alárendelni a referenciális vagy kommentárfunkciónak”.71 Csakhogy Tandori mindezt a másik oldalról, a versszerűség kereteinek az interpretáció irányába való kiterjesztésével éri el, voltaképp felszámolva a primer és szekunder szöveg közötti határokat, amikor azt demonstrálja, hogy – Witti után szabadon – Deutung dürfte man eigentlich nur dichten.72 ▼ 69 Hartman, i. m. 295. 70 Uo. 294. 71 Uo. 294. 72 „Értelmezést tulajdonképpen csak költeni volna szabad.”
