Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Buday Bálint: A Szerző feltámadása (Beszédpozíciók és értelmezési stratégiák Tandori Dezső önkommentárjaiban)
100 képp annak!) visszaadja a tágasságot. A * nem jelöl semmit, azaz önmagát jelöli, e kettő együtt adja a „tényleges”, szavakban kifejezhetetlen variációt.34 Amellett, hogy a versrészlet magyarázata valóban érzékeny analitikus értelmezőre vall, egyszersmind arra is felhívja a figyelmet, hogy bár aligha vonható kétségbe egy olyan értelmezés, mely gesztusértéket tulajdonít35 ezeknek a „versvázaknak”,36 ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az egyes verseknek külön-külön ne lennének – jóllehet a befogadótól komoly mentális erőfeszítéseket megkövetelő – potenciális „megfejtései”,37 ami azonban – mivel a versek vázlatszerűségéből fakadóan a bennük szereplő összes szemantikai tényező már-már határtalanul tágas jelentéshorizonttal bír – elsősorban az olvasó kreativitásának a függvénye. Többek között erre utal az Egy kövület forgatókönyve ötödik sorához fűzött kommentár is, melyben Tandori – noha elismeri, hogy „azt a következetes, szerves összefüggést, amely az első négy sort (már a címmel együtt tekinthetjük!) jellemezte”, maga sem érzi – azért mégsem jön zavarba: Ám ha a címet is bevonom, a „forgatókönyv”-fogalmat, a foto létjogosultsága indokolható. A foto, főleg így, a fotó alak helyett, két többletet ad (két értelmezése van): a foto (fotó) a forgatókönyv szerint megvalósuló „filmhez” képest kimerevített, kövület-szerű valami; és a foto (mint foto) a képaláírásokat, szignókat idézi: FOTO EZ-MEG-AZ. (Hogy ki fényképezte a dolgot.)38 Úgy tűnik, Tandori itt megint csak abból az előfeltevésből indul ki, hogy egy verssor létjogosultsága végső soron kizárólag azon múlik, hogy az értelmező képes-e valamilyen összefüggést teremteni az adott verssor és a vers többi sora között,39 amivel – hozzáteszem – végső soron ki is zárja annak a lehetőségét, hogy a Változatok homokórára ciklusban – de mivel az esszé a Tandori-versekhez általában kínál „kizárólagos” felfejtési módot, ezt akár a Tandori-életmű egészére is ▼ 34 Tandori, Mi mondható... (I), 80. 35 Vö.: Payer Imre: A jelentésvesztés poétikája, Bárka 2003/11, 55–73. 36 Széles Klára, Tandoriról – többféleképpen, Kortárs, 1974/1, 1003. 37 Vö.: „Mindig addig merészkedtem azonban e »poétikai« elemekkel, míg a megfejthetőség határain nagyon túl nem lógtak, míg tehát a nem racionális racionálisan kifejezhető volt. Az ellenőrizetlen »csak mert a művész mondja, rajzolja etc.«, már igaz is – nem volt kenyerem. Sőt. Nagyon nem. Mindig van megfejtés nálam. Kb. mindig.” = Tandori, Nem hogy „mi”..., 33. 38 Tandori, Mi mondható... (I), 73. 39 Vö. az Egy kövület forgatókönyve című vers kommentárjában az „innenső / visszhang-töredék” sorokhoz fűzött megjegyzésével, mely szerint a két sor „értelmét keresve, azt hiszem, az innenső arra utal, hogy a mi mondható róla az a »túlsó«, a mondható róla az innenső. Az innenső csak azután kaphat hitellel közelítő (a verset hozzánk közelítő) funkciót, miután az előbb jelzett módon létjogosultságot szerzett a versben.” = Tandori, Mi mondható... (I), 72–73.
