Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Bárdos József: Madách Imre: Mózes (Néhány gondolat Madách filozófiájáról)
67 MÓZES:... Óh, ne tedd Uram!– E népben élni, halni megtanultam. [...] Ha áldozat kell, végy el engemet Vérdíjul népemért inkább, Uram! [...] JEHOVA SZAVA: Legyen, Mózes, mint mondád, ámde tudd, Meghalsz népeddel a pusztán te is. Csak Józsué megyen be Kánahánba Azok közül, kik most lélegzenek.22 Az ötödik felvonás igazi tragikus zárlat. A hős, Mózes teljesítette küldetését, kivezette népét az egyiptomi rabságból, elvezette az ígéret földjéhez. Győzelem (volna). Csakhogy Mózes a hit lovagjaként is ember tudott maradni, ezért népe sikere számára végső bukás. Nagyszerű hős bukása ez. Nagyságát Jehova jutalma is bizonyítja: megadatik neki a látás bizonyossága (Jehováé és Kánaáné). Ahogy megkapta ezt Ádám is, amikor megnyílt előtte az ég. Madách végül nagyszerű jelképpel koronázza meg hőse sorsát, és egyúttal saját színdarabját: (a meredek szirt tetején állott terebélyes fa nagy robajjal a mélybe zuhan) JÓZSUÉ: Mózes meghalt! – Le térdre nemzetem! Prófétád sírba szállott, és vele A kétes küzdés fájdalmas kora. De óh, ne hidd, hogy meddő volt azért E gyász kor. – Nem, nem, az szülé ez újat, Melynek csak kinja volt övé – virága Miénk lesz, hogyha az új nemzedék – Bátran, s gyözelmi hittel lép belé. – –23 Válaszom tehát túlmutat önmagán. Nemcsak arról van szó, hogy a Mózes is kifejezetten kierkegaard-i fogantatású. Többről. Azért nem igazán sikerült színpadi mű, mert célja, az, hogy a vallási stádiumot fogalmazza meg a dráma eszközeivel, ami talán egyszerűen kivihetetlen. Ám Madách éppen ezzel az önként vállalt ellentmondással képes arra, hogy végképp túllépjen Kierkegaard-on, akinek filozófiájában, a vallási stádiumban végletesen ▼ 22 Madách Imre, Mózes, 175-176. 23 Madách Imre, Mózes, 192.
