Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 11. szám - Beke József: Arany János verselésének egyéni sajátosságairól

38

Megmondom: azalatt esze Budán jára, Hű emlékezetben derék Toldijára. Mint arany vetéllő, gondolatja jött, ment,

Toldiról meg vissza Piroskára röppent, Őket arany szállal szőtte, fonta össze,

S a lelke mosolygott: milyen egy pár lessz e! (I-25)

Jól látjuk az utolsó sorban a LESSZ-et? Igen, jól látjuk, és ezt Arany János írta! Mondjuk így: nem a tanár, hanem a KÖLTŐ! A költő, aki az össze hívórímhez „igazítja” a válaszoló rímet: lessz e(z). Természetesen hangzásban igazítja, ugyanis Arany mindig kiemeli, hogy a rím nem betűkből áll, hanem hangokból! Arany tehát bizonyára azért írta úgy, ahogyan hangzik, mert neki a rím hangzása a fontos, vagyis szerinte ezt az írásmódot éppen a rím kívánja így! Persze azt is bizonyosan tudja, hogy ennek az írásbeli „szabálytalanságnak” igenis van egy másik igen komoly támasza: hiszen a magyar beszédben is csak így, hosszú sz-szel él ez a szavunk, mindenki így ejti, és a költő itt írásmódjával aláhúzza (szentesíti!) ezt, amikor rímként felhasználja. Mintha arra utalna ezzel, hogy a vers egyáltalán nem (csak) olvasásra való, hanem inkább hallani kell, és ez főként a rímre értendő.

Másrészt azonban mai szemmel fölmerülhet ez a nagyon jogos kérdés ebben az ügyben: nem nyomdahiba ez? Hiszen köztudomású, hogy az Arany-kiadások bővelkednek téves közlésekben, nyomdahibákban (erről írtam már többek között a FORRÁS lapjain is: 2014/10), és azt is tudjuk, hogy Arany kéziratai nagy többségükben elpusztultak a második világháborús bombázások következtében. Ki tudhatja? Hátha mégis nyomdahiba? Jogos a kérdés: Mennyire biztos az, hogy nem a nyomtatás során valaki más „tévesztette el” a helyesírást, hanem maga Arany János írta helytelenül? Bizony, erre csak közvetett bizonyítékom van, mert a Toldi szerelme kézirata nincs birtokomban.

A közvetett bizonyíték igen „nyomós”, mert Arany saját kézirata! Ugyanis szerencsére ránk maradt Arany utolsó korszakából – amikor a Toldi szerelme végső szövegét is létrehozta – másik nagy epikai művének, a Buda halálának a költő saját kezűleg írott szövege három teljesen egyforma példányban is. Az egyik már fénymásolatban is látható: ez a hasonmás kiadás 1988-ban jelent meg a Helikon Kiadónál. Itt van előttem, Arany kézírása ebben igen jól olvasható, mert hiszen ezt a művét pályázatra nyújtotta be (meg is nyerte!), tehát a bírálóknak is könnyen el kellett olvasniuk. Ebben látható pontosan ugyanígy a fent említett rímpár:

Így a hunok közt is háborog az alrend,

Megbódul az elme, és megbomol a rend;