Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Fenyő Dániel: Lám, jókedveink mivé lettek (Parti Nagy Lajos: Hadd legyek hűs. Összegyűjtött versek)
89 Fenyő Dániel Lám, jókedveink mivé lettek Parti Nagy Lajos: Hadd legyek hűs. Összegyűjtött versek Egy költői életművet egészében bemutató, gyűjteményes, mondhatni ünnepi verseskötet nem is zárulhatna le szebben, mint ahogyan azt Parti Nagy Lajos Hadd legyek hűs című könyve teszi. A Parti Nagy-olvasás általános tapasztalata, hogy a versek mindig tartalmazzák az önmagukra vonatkozás mozzanatát. Nincs ez másképpen a Semmi labóra című verssel sem, amely egyszerű alaphelyzetből indul ki: szilveszter másnapján menthetetlenül tönkrement a konyhai óra. A bencések jelmondatát idéző címben az óra és a latin labora (dolgozzál) kifejezés alaki és jelentéstani összecsúszása is sejteti, az órából egy elmúlt költészet (kisszerűségében is megindító) allegóriája bontakozik ki. A vers egészét a lezárás érzete járja át. A Semmi labóra hangulata mentes az új évbe vetett reménykedéstől, január elseje itt csak szilveszter másnapja, telve az elmúlás miatt érzett rezignációval: „Szilveszteri huszárló / trappol avagy gázol a / kis hülye trombitaszóban, / szusszan, elmegy az év, / befordul a sarkon a troli, / azután jól van.” (755.) A versszöveg mögött alig észrevehetően, ám mégis felsejlik József Attila Altatója, Parti Nagy költészetének egyik sokat használt, jellegzetes intertextusa. Az idő menetét egykor követő, sőt megszabó tárgy immár kiesett az idő rendjéből, az óra „megbolondul, körbe fut, dadog, / nem azt mutatja, mint életében”, így vitrinek mögé helyezett múzeumi, mauzóleumi tárggyá változik: „visszarakom rá az üvegfedelet / lassan, lábujjhegyen, mint egy halottra, / soha le nem bomló műanyag mától, / s az idő megy magától”. Költői búcsú ez a költészettől, amely egyúttal jelzi, hogy Parti Nagy Lajos milyen pontosan is látja életművének jelenlegi helyzetét. A helyzet pedig: Parti Nagy Lajos lírája klasszikussá vált. Ez persze örömteli. Noha a szerző már régóta a kortárs irodalmi kánon egyik kitüntetett alakja, a Hadd legyek hűs a kivételes és összetéveszthetetlen életmű meg- és kiérdemelt helyének bizonyítéka. Olyan költészetről van szó, amely bár folytonosan idézi és újraírja a magyar irodalom legjelentősebb alkotásait, a közös kultúrkincs nagy olvasztótégelyeként mindvégig megőrzi autentikusságát. Klasszikusnak lenni ugyanakkor jelentős hátrány is. Sajátosságuk éppen abból fakad, hogy nyelvi megoldásaik olyannyira beépültek az irodalmi köztudatba, az irodalomról való gondolkodáson olyannyira rajta hagyták nyomukat, hogy azt hisszük, anélkül is tudjuk, milyen a Parti Nagy-féle szövegdara, hogy beleolvasnánk. Az általános – és téves – benyomás, hogy a klasszikus bármikor megszólíthat minket, és mivel rábízzuk magunkat a mindig-ismerős érzetére, sosem fordulunk már felé. Élő klasszikusnak lenni emellett alighanem számos elfoglaltsággal jár. A próza és dráma felé fordulás mel-
