Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Két végtelen között az ember (Patkós András akadémikussal Staar Gyula beszélget)
63 már jó ideje komoly vita folyt erről, amikor Klinghammer tanár úr odafordult hozzám, és azt mondta: – Ha te elvállalod az igazgatóságot, akkor eltekintek a Bolyai Kollégium és a másik kollégium összecsatolásától. Meg kell írnod az új működési, szervezeti szabályzatot, amit ha majd elfogadunk, akkor végre kialakulhat a kollégium rendezett állapota. Mindez 2004-ben történt. Meggyőződésem, hogy Kondor Imre volt az, aki a rektornak ezt a javaslatot tette. Nem először játszotta el ezt velem, hiszen korábban, 1996-ban is ő javasolt a Művelődési és Közoktatási Minisztériumba főosztályvezetőnek. – Talán nem véletlenül. – Jól ismer engem, tudta, hogy nemcsak dumálok, hanem képes vagyok progresszív előrelépést megvalósítani. Rendet teremtve elkészítettük a kollégium működési szabályzatát, ami, ha kissé megváltoztatva is, de mindmáig fennmaradt. Megmaradt a kollégium függetlensége, az önálló költségvetésre való jogosultsága, hogy bevételei lehetnek, amit nem von el az egyetem. Hadd legyek büszke arra, hogy én alapítottam meg a kollégium baráti körének ifjúsági tagozatát. Ennek tagja az lehetett, aki a Bolyai Kollégiumot elvégezte és PhD-t szerzett. Ma már nincs ifjúsági tagozat, a PhD-t szerzett kollégisták azonnal a baráti kör tagjai lehetnek, komoly jogosítványokkal: véleményezik az igazgatói pályázatot, az igazgatónak pedig minden évben legalább egyszer az előző évet bemutató beszámolót kell tartania a baráti körnek. Ez tulajdonképpen a vezetés társadalmasítása. Büszke vagyok arra, hogy egykori kollégistáink közül van már akadémikus, több Lendület-csoportvezető, az Európai Kutatási Tanács (ERC) pályázatán nyertes. Közülük többen az én igazgatói időszakomban voltak kollégisták. Elnézést a birtokos jelző használatáért. Rajtuk kívül több egykori Bolyai-kollégista profeszszor van Magyarországon, és a határainkon túl is. Nem szeretném melldöngető optimizmussal lezárni ezt az epizódot, mert volt, amivel elégedetlen vagyok. Nem sikerült tanárjelölt tagokat behoznom a Bolyai Kollégiumba. Megpróbáltam, de nem ment. – Miért nem? – Talán a diákok önbizalma hiányzott a túl erős követelmények miatt. Talán nem voltam, nem voltunk elég fantáziadúsak, nem tudtunk olyan karrierívet bemutatni, ahol a tanárrá válásban a Bolyai Kollégium szerepet tud betölteni. – Ahogyan a Bolyai Kollégiumról beszélsz, úgy érzem, nagyon közel áll a szívedhez. – Időnként megkérdezik, hogy ma mi látszik a tanterv-átalakításban, a minisztériumi oktatásszervezésben végzett munkámból. Az én oldalamról nézve úgy tűnik, hogy a rendszerváltozásnak egyetlen tartós eredménye a Bolyai Kollégium.
