Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 10. szám - Móser Zoltán: Egybeköttetett tekintetek

38

egészen mást jelentenek. Úgy kellene nézni ezeket, mint akkor mi, otthon, Tevelen néztük, vasárnap délután. Délelőtt templom – mindenki templomba járt! – ebéd után a férfiaknak kocsma, kártyázás, nekünk cukrászda (50 fillér egy gombóc fagylalt), fél 4-kor mozi.

A forintok is mesélnek

Nekem most, a novellákat olvasva a tükör jut eszembe, és ebbe félve, de belenéztem. Én akkor voltam egyetemista – ’56 után vagyunk tíz évvel –, és a megújuló Eötvös Kollégium tagja. Amikor ösztöndíjat kaptunk (én 190 forintot), mentünk le a Műegyetem felé vezető lejtő egyik utcájába, a Kispipába. Rumot ittunk, finom pörköltet ettünk (12,50 Ft volt) és egy vagy két üveg egri bikavért ittunk meg együtt. (Akkor a mai 650 forintos benzin 2.20 Ft volt.) Aztán egy hónapig csak a menza (ehetetlen kaja), hétvégén a Móricz Zsigmond körtéren a Lordok Háza, a mai McDonald’s helyén. Egy talponálló volt, ahol 7-8 forintért megebédeltünk. Szinte minden este volt tízórai: zsíros kenyér hagymával és teával. (Otthon soha nem ettük meg a szalonnát, de a kollégiumban öt évig mindennap.) Csak ritkán utaztunk haza, de soha nem unatkoztunk. A könyvtár este 10-ig volt nyitva: engem még az író Sánta Ferenc „szolgált ki”, mert ott, az Eötvös Könyvtárban dolgozott. A szobákban 3-4 db emeletes ágy volt, vagyis hatan-nyolcan voltunk összezárva. Sajnos dohányozni a szobában is lehetett, és ez nem esett jól. Április 1-jén volt móka-kacagás, zángózás, amit Bakos István vezetett be. A kabarétréfákat Spiró György, Kiss Irén és Csomós Gyula írták és olvasták fel. (Egyszer engem is telibe találtak: „Móser fotókiállításának címe: Csend és kiállítás.” Jancsó filmje után szabadon.)

A kollégiumban este 10-ig volt kimenő, utána csöngetni kellett, és a porta előtti asztalon lévő nyitott könyvbe beírni, hogy hol voltál. (Tudom, hogy sokszor kézbe vette és megnézte a beírásokat az akkori igazgató, Tóth Gábor.) Ez addig tartott, amíg valaki nem azt írta oda, hogy színházba, hangversenyen, csak annyit: „baszni.” Azután – bátor tett volt – már nem kellett bevallani semmit. De a haragos portásnő villogó szemét jó lett volna elkerülni, de nem nagyon lehetett.

Akkor mi még, és azután nagyon sokáig, semmi változásban nem reménykedtünk, és biztosak voltunk, hogy egy üveg Kinizsi sör mindig 5.20 lesz, a kenyér kilója 3 forint, egy átszállójegy a villamosra 1,50, egy csésze dupla (mert volt szimpla is) kávé 4,20. Mindig öt forintot adtunk, vagyis 80 fillér borravalót. (Akkor már a lyukas 2 filléreseket kivonták, de 10-20 fillért még sokáig használtunk.)

▶