Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Bereti Gábor: Meditálás helyett (Kormányos Ákos: Légzéstechnikák)
104 Bereti Gábor Meditálás helyett Kormányos Ákos: Légzéstechnikák A lírában a szerelem tematikája az én és a másik poétikai alapképletével mutatható be a leginkább látványosan. Mivel a vágy, a hangulatállapotok stb. versekké konvertált változatai a valóság fikcióvá alakított nyelvi dimenzióiban öltenek testet, ezért az ábrázolás rendkívül intenzív és speciális költői nyelvet igényel. De legyen bármily karakteres az ábrázolás vagy gazdag a lírai szókincs, a vers mint a nyelv által teremtett új minőség sem szakadhat el a priori előzményétől. Átolvasva Kormányos Ákos: Légzéstechnikák című legújabb verseskötetét, mégis azzal szembesülünk, hogy munkáiban a vers alapmodalitásával, azaz az én és a másik fiziológiai és egzisztenciális jellegű különneműségével szemben szerzőnk épp ezek egylényegűvé tételére tesz kísérletet. Kormányos Ákos a kötet címéhez igazodva a gyűjteménybe válogatott huszonnégy versét stílusosan, a Belégzés és a Kilégzés című két ciklusba sorolta. Az első ciklusba a líra nyelvi erejét a légzés elsődleges fiziológiai funkcióját idéző „oxigéngyűjtő”, feszültségfelhalmozó, míg a másodikba az élettani működés végére hajazó, a megkönnyebbülést szimuláló munkák kerültek. Az írások titkát firtató olvasás számára azonban nem a versek fiziológiai alapon történő szelektálása, elkülöníthetősége válik kérdéssé, hanem elsősorban az, hogy a megformálás nyelvi ereje a prekoncepciós szerzői szándéknak ellenállva képes-e az egylényegűvé tétel kísérletét felülírni. A kötetben mindkét esetre találunk példát. Az alkotói szándékot többek között a Légzéstechnika (13) című vers látszik erősíteni: „Minden belül történik, / a mentális térben”. „Édes szuszogásod leköti figyelmem”, miközben „Eltűnnek a falak, a bútorok”. „Aztán [a kívülről jövő] auditoros ingerek is feladják / már nem hallom az autókat, sem a madarakat. / Majd a testérzékelés szűnik meg, / és megszűnik a tér”. Már robajló szuszogásod sem a tiéd. „Egyszerre csönd lesz. Megállnak az órák”, s beteljesül a szerelem szerelmeseket egyesítő varázsa, amelyet a vers csattanójaként némileg groteszk módon a jógik tanításának a reveláció erejével ható tapasztalata is nyomatékosít, „Meditálni a másik légzésére is lehet”. Ugyanakkor itt találjuk a kötet talán legemlékezetesebb, nyelvileg legsikerültebb, mondhatnánk antológiadarabját: a Mellkasomban a tér (11) című verset is. Testköltészet, naturális részletekkel súlyozott líra ez, ami a szétesés, a bomlásábrázolás ellenére is végig összefogott, sőt ökonomikus marad. „Megreccsennek a bordák, és / az egyre növekvő szív befurakodik a garatomba. / Telítődnek az üregek, remeg az egész test. / Hányni szeretnék, de a túlterhelt rendszer / már
