Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
98 zakhoz való korábbi konszolidált viszonyt is megváltoztatta. Az új kormány a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot kettéválasztotta, a vallásügyi tárca élére a római katolikus, hívő Vass János került, aki a hiányos ismeretei mellett gyengekezű is volt, így az irányítást Kunfi Zsigmond, a szociáldemokraták balszárnyához tartozó közoktatási miniszter vette át. A Szociáldemokrata Párt és a polgári radikálisok követelték az állam és az egyház szétválasztását, a szekularizációt, a vallás magánüggyé nyilvánítását, a közoktatás államosítását, az iskolai vallásoktatás megszüntetését. A szociáldemokraták ezen túlmenően az egyházi javak elkobzását kívánták elérni állami ellenszolgáltatás nélkül.30 Kunfi pozícióba kerülése után az egyházak és a miniszter között kiéleződő konfliktus az iskolai vallásoktatás eltörlésére fókuszált, mivel felfogása szerint a vallás magánügy, így nincs helye az iskolában, de mindenki járathatja a gyermekét hittanra az iskolán kívül. Hatos Pál szerint Kunfi „szabadkőműves volt, harciasan antiklerikális, zsidó származású és névlegesen református felekezetű, ráadásul hajdani piarista diák”.31 Az egyházak összefogtak, és február folyamán különböző fórumokon tiltakoztak a vallásoktatás iskolákból történő kiszorítása ellen, végül 1919 márciusában sikerült a feleknek megegyezniük, a hittan válaszható tantárgyként történő iskolai oktatásában.32 1919 márciusában a Kecskeméti Nemzeti Tanács Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszterhez fordult annak érdekében, hogy a helyi református jogakadémiát egyetemmé fejlesszék. Az volt a helyiek elképzelése, hogy jogi, társadalomtudományi és mezőgazdasági fakultásokkal kell felállítani az új egyetemet. Kérésüket a helyi adottságokkal a város „színmagyar lakosságának szorgalmával és józanságával”, „vezető homoki kultúrájával”, „demokratikus birtok elosztásával és társadalmi tagozódásával,” valamint azzal indokolták, hogy a református jogakadémia tanárainak „liberális és radikális felfogása” biztosítéka a „modern eszmék megőrzésének, magas tudományos képzettségük (8 közül 7 egyet. m. tanár) pedig a magasabb tudományok terjesztésének.” A nemzeti tanács 10 fős bizottságot állított fel az egyetem szervezésére, amit 1920 őszen szerették volna megnyitni, de a kommunista hatalomátvétel és az azt követő események okafogyottá tették a kezdeményezést.33 ▼ 30 Tengely: A magyar egyházak, 100–103. 31 Hatos: 1919 paradoxona: a bolsevizmus egyházgyűlölete és vallásos vonzereje, in Fejérdy András (szerk.): A Tanácsköztársaság és az egyházak. Egyházpolitika, keresztényüldözés, egyházi útkeresés. Szent István Társulat, Budapest, 2020, 120–121. 32 Tengely: A magyar egyházak, 248. 33 Romsics: Dokumentumok, 322–326.
