Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Owaimer Oliver: Petőfi, a regényhős (Az első Petőfi-regény)
90 [...] megtanított arra, hogy a mű megteremtéséhez jó szándék, valami kis tehetség s fiatalkori rajongáson kívül még nagyon sok egyéb szükséges. [...] Uram, „Petőfimmel” Önt kihívtam s a kihívás árát megkaptam. Hibámat vagy két pont kivételével elismerem, s így azt hiszem, a békülő jobbot felém nyújthatja addig, mig ismét valami olyast követek el, melynek vagdalás lesz következése; – de ígérem, addig erősen készülök rá [...] még sajgó sebekben nyögő tisztelője Szokoly Viktor61 A Szokoly és Rózsaági Antal által szerkesztett62 Gombostű című újság rövid hír adása – amellett, hogy dicsérte a Petőfi-könyv karakterábrázolását és elbeszélésmódját – polemizált Gyulaival, azonban nem annyira a regényt érintő kifogásaival, hanem önmagában a negatív kritika megfogalmazásától határolódott el: „a hibafürkészést azok számára hagyjuk, kiknek az örömet okoz. [...] »A par exellence« roszalás nem a mi kenyerünk.”63 Egyébként 1908-ban majdnem azonos címen (Regényes rajzok Petőfi életéből ) megjelent egy kötet Váradi Antaltól, amely tíz fejezetben mutatta be a költő életének fontosabb állomásait. Beszédes, hogy akkora már senki nem emlékezett (legalábbis nem utalt) az életrajz címbéli előzményére. A későbbi recepció – leszámítva Szinnyei szócikkszerű összefoglalását – mindössze szórványos, egy mondatnyi említésekben merül ki.64 A kurrens tanulmányokban csak félmondatos uta lásokban, felsorolásokban jelenik meg, általában a Bach-korszak Petőfi-kultuszát példázva.65 ▼ 61 E levélben mintha már az 1872-ben Vas Gerebennek is felrótt, 30. lábjegyzetben idézett vélemény is megfogalmazódna, miszerint a környezete (a Petőfi-regény esetében például Vahot Imre) nem adott megfelelő kritikai visszajelzést Szokoly számára. „Eddig olyan voltam, mint az a gáncsoskodó fiatal ember, ki mindenütt ott van, felüti fejét s mert környezete figyelmeztetések helyett csak a megkezdett ösvényen tovább haladni ingerli, sőt, mert talán a közönség is itt-ott kedvezőleg mosolyg reá, még nagyobb mértékben henczeg, míg emberére nem talál, ki jól meg kardlapozza.” Szokoly emlékiratai szerint a hátsó szándékú szerkesztői méltatások és elismerések nemcsak a Vas Gerebennel való közös munkát jellemezték, hanem általánosan meghatározta az egész irodalmi pályáját: „Hamis, tévútra vezetett dicséretben elégben részesültem, természetesen oly emberek részéről, kik csak önérdeküket tekintették, kik szapora ingyen vagy olcsó munkásokat óhajtottak s nem oda czéloztak, hogy a tehetség vagy a szorgalom neki való téren fejtse ki s érvényesítse munkásságát.” Szokoly Viktor, A kis triumvirátus... , i. m. , 14; Szokoly Viktor levele Gyulai Pálhoz, Pest, 1862. július 17. = Gyulai Pál Levelezése 1843-tól 1867-ig , s. a. r. és a jegyzeteket írta Somogyi Sándor, Bp., Akadémiai, 1961, 472–473. Kiemelés az eredetiben. 62 Gyulai Pál, Válogatott művei , Jegyzetek, szerk. Kovács Kálmán, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989, 1137. 63 Gombostű, 1857. június 4., 1417. 64 Szinnyei , Novella- és regényirodalmunk... , i. m. ; Vahot Imre, Petőfi ócsárlói és dicsőítői = Vahot Imre emlékiratai , Bp., Khór és Wein, 1881, 303.; „Petőfi élete és müvei” (Irta Fischer Sándor. Fordította Tolnai Lajos, Budapest, 1890. Grill Károly könyvkereskedése.) , Pesti Hirlap, 1889. december 10.; Papp Ferenc, Gyulai Pál, II. köt. , Bp., MTA, 1941, 241. 65 E. Csorba Csilla, A halhatatlanság suttogásai: A Petőfi-illusztrációk történetéből , Magyar Napló 1 (1999/7): 17; Kerényi Ferenc, Petőfi Sándor élete..., i. m. , 2008, 476.; Margócsy István, „Az apostol” sorsa , Holmi 23 (2011), 107.
