Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Owaimer Oliver: Petőfi, a regényhős (Az első Petőfi-regény)
86 dalmi figyelem övezte34 – irodalmi vállalkozásainak tükrében is. Tudható, hogy Petőfi Sándor irodalmi mozgásterét egy ideig kifejezetten Vahot gazdaságilag jól átgondolt irodalompiaci stratégiái határozták meg.35 A szerkesztő azonban Petőfi eltűnése után is igyekezett szimbolikus és anyagi tőkét kovácsolni a költő emlékéből és verseiből.36 1855-től illusztrált kiadványokban közölte a költő már ismert verseit;37 1859-ben elsőként publikálta Petőfi egyik korai, A hűtelenhez (1838) című alkotását, megelőzve a verskézirat létéről tudomást szerző Hölgyfutár t és a költe mény alternatív szövegváltozatát közlő Szeberényi Lajost.38 1856-ban egy arckép csarnokban, 1857-ben a Napkelet félbeszakadt, „életnagyságú” képes panteonjában szerepeltette a portréját. 1858-ban egy lapjában közölt íróportré úgy mutatta be a szerkesztőt, mint a „fiatal költők apját”, akinek Petőfi is az egész karrierjét köszönhette.39 Noha Vahot valamelyest elhárította ezt a túlzó méltatást egy szerkesztői megjegyzésben, más esetben maga is előszeretettel dicsekedett Petőfi irodalmi sikereiben betöltött szerepével. Emlékirataiban például a következő szavakat adta Petőfi szájába: „oh Imre pajtás, csak én tudom azt, mily nyomorból rántottál ki, – a te segélyed, a te felkarolásod nélkül elvesztem volna a szemétdombon, mint egy jelentéktelen szalmaszál.”40 Az 1856-ban írt, Budapesti Viszhang ban publikált négyrészes Petőfi-memoárját Arany János így minősítette: „Vahot biographiáját P[etőfi]re olvastam s leköptem.”41 Az egykori barátot – sok más mellett – talán a következő sorok bosszanthatták fel: ▼ 34 Szilágyi Márton, Az irodalom ünnepei? (Dalidók az 1850-es években) , Irodalomtörténet, 82(2001/1): 57‒71; Uő. , Újabb adalék Vahot Imre és a dalidók kapcsolatához = „Ember lenni mindég, minden körülményben”: Tanulmányok Kiczenko Judit születésnapja alkal mából, szerk. Radvánszky Anikó, Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 2008, 445‒449; Demmel József, Az irodalom (szociális) hálója: Közelítések Vahot Imréhez , Sic Itur ad Astra 20(2009), 253‒268; Szalisznyó Lilla, „...hatáskörödnél fogva emelj ki engem valahára mellőzött, lealázott helyzetemből”: Vahot Imre kapcsolata a Nemzeti Színházzal , Irodalomismeret 30(2019/1): 50–76; Szilágyi Márton, Az íróvá válás mikrotörténete a 19. század első felében: Lisznyai Kálmán és az „irodalmi gépezet”, Bp., reciti, 2021, 159–194. 35 Milbacher Róbert. Egy sikeres kísérlet tanulságairól és várható következményeiről: Margócsy István: Petőfi Sándor. Kísérlet , Jelenkor 43 (2000): 1260–1270. 36 Szilágyi Márton sarkosabban fogalmaz: „Petőfi eltűnése (halála) után pedig a költő emléke volt az egyik legjobban forgalmazható tőkéje Vahotnak.” Szilágyi, Az íróvá válás... , i. m. , 192. 37 Petőfi Sándor, Az alföld, A csikós = Magyarország és Erdély képekben, I. köt., kiad. és szerk. Kubinyi Ferencz és Vahot Imre, Pest, Vahot Imre Könyvnyomdája, 1853, 40–41.; Uő., Megy a juhász szamáron = Vahot Imre Nagy képes naptára 1855-re , Pest, Geibel Ármin, 1854, 222. 38 Vö. „Az volna most már a természetes, hogy a Hölgyfutár egy – ha nem is, hölgy – futárt szalaszt Selmecre, és közli a verset. Nem ez történik. A verset a Napkelet (szerk. Vahot Imre) »hozza napvilágra« majd egy év múlva, 1859. szept. 25-én (39. sz. 617.) [...] Kitől kapta a Napkelet (Vahot Imre) a kéziratot – nem tudni. Mi lett vele – nem tudni. [...] Szeberényi mindenesetre a haját téphette mérgében, hogy neki a vers leközlése nem jutott eszébe 1855-ben, és 1861-ben a Néhány év ...-ben ő is leközli (18–15) – de a Napkelet től némileg eltérő formában, tehát egy másik kézirat alapján!” Martinkó András, Az első Petőfi-verskézirat kalandos és szomorú története (Adalékul is a magyar textológiai szemlélet történetéhez), Irodalomtörténeti Közlemények 72(1968): 458–462. Kiemelés az eredetiben. 39 Válkay Imre, Irodalmi és művészeti daguereotypok , Napkelet, 1858, 249. 40 Vahot Imre emlékiratai = Hatvany Lajos, Így élt Petőfi, V. kötet , Bp., Akadémiai Kiadó, 1957, 259. 41 Arany – Tompa Mihálynak, Nagy-Kőrös, 1856. március 20., Arany János Összes Művei XVI , Levelezések II. (1852–1856) , s. a. r. Sáfrán Györgyi, Bisztray Gyula, Sándor István, (továbbiakban: AJÖM XVI. ), Bp., Akadémiai, 1982.
