Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Gönczi Gergő: Petőfi Sándor és az 1848. évi szabadszállási választási botrány iratai a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban
44 István például az 1820-as években került a redemptusok közé, 1823-tól már adózó polgárként szerepel a szabadszállási adóbeszedési könyvekben. A Hármas Kerület közigazgatási és jogi kiváltságai tehát 1745 óta, egy rövid időszakot leszámítva,12 immár jó száz éve töretlenek voltak. Azonban 1848-ban az áprilisi törvények a közteherviselés és polgári egyenlőség kinyilvánításával gyakorlatilag megszüntették a jászkun kiváltságokat, májustól eltörölték a nádori bíróságot is, így a kerület peres ügyeiben a fellebbezések külső bíróságokhoz kerültek, és ezeket a változásokat a helyiek többsége kevésbé fogadta lelkesen.13 Egy olyan választói közegben, ahol erős volt a kiváltságok semmissé válása miatt érzett sértettség és elégedetlenség, illetve a választók tudatába mélyen bevésődött a királyhűség, a forradalmár és republikánus költőnek nem volt meg, és nem is lehetett volna kellő támogatottsága a győzelemhez. A politikai erőviszonyok is tovább árnyalták Petőfi esélyeit. 1848 áprilisában a hármas kerületi közgyűlés Jászberényben ugyan megfosztotta a korrupt Szluha Imrét főkapitányi címétől és képviselői mandátumától, de az őt támogató helyi elit továbbra is ragaszkodott nemzedékek óta fennálló politikai befolyásához, és gátolni próbálta a forradalmi eszmékkel azonosuló, tanult redemptus ifjak és a korábban kiváltságokból nem részesülő irredemptusok politikai szerepvállalását.14 A Kiskun Kerületben a választások előtt ezt a közigazgatási és politikai téren tapasztalt, a jászkun kiváltságokat védő, egykor Szluha-párti redemptusokat Nagy Károly fogta össze, aki családi és közéleti kapcsolatai révén már kezdettől fogva előnyben volt Petőfivel szemben. Apja, Nagy Sámuel, 1814-től református lelkész, 1847-től főesperes Szabadszálláson, akit gyülekezetében és a kerületekben elvhű királypártiként ismertek. Nagy Károlyt feddhetetlen családi hátterén túl segítette még sokrétű közéleti szerepvállalása is Szabadszálláson. Korabeli tanácsülési jegyzőkönyvekből kiderül például, hogy 1848 májusában tisztújítási elnökként felügyelte a választók összeírását, a választói névjegyzékek összeállítását és közszemlére tételét, valamint a szabadszállási helyhatósági választásokat.15 Az országgyűlési választás előestéjén Nagy Károly tehát már komoly befolyással bírt Szabadszálláson: az új képviselő-testület és a helyi hivatalnokok a főbírótól az aljegyzőig a lekötelezettjei lettek, a választói névjegyzék összeállításának felügyeletével pedig felmérte és bebiztosította támogatottságát a szabadszállásiak körében. Az már csak újabb előnyt jelentett Petőfivel szemben, hogy a jászberényi kerületi ▼ 12 II. József 1785–1790 között megpróbálta a kerületeket beolvasztani a vármegyerendszerbe, sikertelenül. 13 Balogh 2012. 71.; Urbán 2001. 399. 14 Balogh 2012. 65., 71. 15 Tóth 1994. 103–104.; MNL BKML V. 376. a Tanácsülési jegyzőkönyvek 1847–1849. 1848/No. 281. 302–303.; 1848/No. 292. 304–305.; 1848/No. 293. 305–306.; 1848/No. 294. 306-307.; 1848/No. 295. 307.; 1848/No. 296. 308.; 1848/No. 297. 308.; 1848/ No.298. 308–309.
