Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 10 szám - Büky László: Krúdy Gyula szövegépítésének szürrealizmusa – A postakocsi éjjeli utasa
41 Büky László Krúdy Gyula szövegépítésének szürrealizmusa – A postakocsi éjjeli utasa 1. Az elbeszélés Krúdy Szindbád-történeteinek, azaz az író témában és stílusban önálló(sodó) megformálású írásai sorába tehető. A korabeli irodalmi ízlés és kritika egy része az ekkortájt már a Mikszáth Kálmán-hatás alól kikerülő szerző műveiről nem volt jó véleménnyel, így A postakocsi éjjeli utasa című novelláról (Krúdy 1915: 384–389) sem és korábbiakról: „A napjainkban felette túlbecsült Krúdy Gyula A póstakocsi éjjeli utasában az ő szokott értelmetlen csekély játékait űzi misztikus hangulatokkal [...]” (Várdai Béla 1916: 178). Az elbeszélés misztikus hangulatai kapcsán megjegyzendő, hogy csaknem egy évszázad múltán éppen effélére utaló és méltató elemzés olvasható, mely szerint a novellában találkozhatunk „[...] tudattalanunknak ősképeivel, amelyek minden gondolat forrását jelentik. Az ilyen »ősgondolatok« egyike a halálon túli élet eszméje. Krúdy – akár hisszük, akár nem, akár csodálkozunk ezen, akár nem – ösztönösen ismerte, mondhatni[,] elementárisan tisztában volt ezekkel az ősképekkel, ősgondolatokkal. [...] Az élet a halálon túl is folytatódik, sőt ott teljesedik be. A jungi értelemben teljes élet éppen ezért csak az ősképekben való gondolkodással összhangban lehetséges. A bölcsesség ebben a felfogásban talán nem is más, mint visszatérés a felismert, megtalált archetipikus mintáihoz” (Fráter Zoltán 2009: 238–239). A XX. század második évtizedében születő Szindbád- és más Krúdy-novellák alkotómódszere bizonyos párhuzamot mutat Csontváry Kosztka Tivadar festészetével, aki ugyan már 1910 után nem fest, de egyes és utolsó munkái a szürrealizmushoz kapcsolódnak, illetőleg annak előfutára (Marcel Jean – Arpad Mezei 1961: 40; René Passeron 1984: 96–97). Nem mindenki látja Csontváry festészetében a szürrealizmust; nála „[...] a realitás képét megőrizve a fantázia, a mítoszok, mesék, álmok birodalmába transzponálódik [...]” – állapította meg Németh Lajos (1964: 160–162). A szürrealizmus szó hihetőleg, amint ezt elmondja és minéműségét magyarázza a Teiresziasz emlői című „szürrealista” drámája előszavában Apollinaire (1967: 600), saját találmánya; a drámát egyébként 1903-ban írta, bemutatója 1917-ben volt. Mindez jelzi, hogy Csontváry és Krúdy 1910 táján készült művei a századelő különféle irányzataiból a kor társadalmi levegőjének hatására némely tulajdonságaikban egyeznek vagy egyezhetnek az olyan alkotásmóddal, amelyet később általánosan is
