Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Géczi János: Jelenségek őszi tájban (Megjegyzések Sinkó István festményeihez)
A Jelenségek őszi tájban mű esetében a költőien szép műcím megelőzi a sajátos nézőpontválasztás keltette izgalmat: a vízfelszínen tükröződő fákra és a törzsüket, a vizet és a folyópartot metsző léniákra redukálódik a tárgyi világ; az ugyancsak a tekintetet irányító címhez jutott Elfolyó, lebegő tájrészleten a víz sodorta hínár és a vízfelszín amorf olajtól fényes foltjában visszatükröződő parti tájrészlet (amely folt egyben a vízbe vetődő emberi testalakot képez, s az így keletkezett felületet buja növényzet színfoltja tölti fel, mondhatni, tömi ki) figyelhető meg; a melankolikus A talált naplemente sínpárra helyezett ligetdarabja, négyszöggel megjelölve, bekerít' ve, körülzárva, elhatárolva, megszabottan - ahogyan nem egyetlen szóval, hanem szinonimák hadrendbe állításával lehetne értelemhez juttatni a képi alakzatot, úgy körülményes a sinkói jelképek összetettségét részletgazdagon elmondani. Végső soron mindegyik alkotáson egy-egy bekeretezett, feszes határvonalakkal megjelölt, egy, vagy kevés részletében megjelenített táj látható. Bármelyik alkotásra nézünk, bennük fellelünk egy képileg hangsúlyozódó, erősen szignált jelet, amely jelek a geometriai hasonlatosságuk révén egymással összefüggenek. S folytatható a tematikus összefogottságra mutató művek sora: Talált táj, Véletlen táj, Ősz ablakkerettel, Táj díszekkel. Ritka alkalom, hogy a táj nagytotálban legyen látható, mint az Arany panoráma esetében, amely, hogy a látványt teremtő balatoni fényjelenség nyomába ered, önkéntelenül megnevez néhány festőelődöt - Egry Józsefet, Szabados Árpádot. Ugyancsak monumentális a Kis talált táj erodált, földmélyi erő alakította partú tava, de a cím méretre utaló értelme jelzi, hogy mikrorezdülésre, hovatovább az emberre is vonatkoztatható az alkotás; vagy a légi felvételként szemlélhető, út menti magányos tanyát ábrázoló Véletlen táj. S ilyesmit példáz a megrendítő Táj töredék is. Az Arany panoráma nyíltan hivatkozik az antikvitásból eredő, s a reneszánsz képzőművészetet ugyancsak átható metafizikai nézetrendszerre. A makro- és mikrokozmosz-képzet a világ univerzumának és az ember kozmoszának az egységét, harmóniáját állítja - Sinkónál ott a kör és a négyszög együttesének alakzata, s benne az összhangzat meglétét hangsúlyozó, a Macus Vitruvius Polliótól eredeztetett vitruviusi, az aranymetszésre, a pentagrammára és a testarányokra vonatkozó emberalak. S alatta pedig a vízfelület felett lebegő jel nyomán született sinkói másolat, amely négyszögletes, habár csak három függőleges vonalka. Nem hivalkodó mégsem e mű gazdag jelképisége, mert természetes módon része a képi látványnak, úgy, ahogy a táj és a természet egymással tartott kapcsolatában is tapasztalhatjuk. Ahogyan Vitruvius a tökéletes emberi test arányaiban feltáruló titkokat képes számba venni, úgy sorolja elő Sinkó is a maga meglátta vidékben rejtőző törvényeket, misztériumokat. Ugyanilyen összegző műként értelmeződik a tasista jegyeket (a gesztusban rejtő pillanat erejét) használó Táj díszekkel, illetve az arisztotelészi 78
