Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Géczi János: Jelenségek őszi tájban (Megjegyzések Sinkó István festményeihez)
Géczi János Jelenségek őszi tájban Megjegyzések Sinkó István festményeihez Sinkó István 1951-ben született. A 2021-es, Érdi Galériában rendezett kiállításának katalógusa szerint: „tanár, képzőművész, művészeti író”. Közel ötven önálló kiállítást rendezett, érdemes tehát azon elgondolkodni, hogy miért hangsúlyozott a többirányú elköteleződése. Diplomája megszerzése után általános iskolai rajztanár, majd a GYIK Műhely csoportvezetője, majd művészeti vezetője. 14 évig a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium tanára, szakosztályvezetője. A 2000-es évek fordulójától az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán, illetve a MOME Tanárképző Intézetében oktat. A vizuális nevelés ügye és saját művészi pályája egybeforr, s ennyiben az olyan jellemzően európai művész-tanár habitusú alkotók közé tartozik, akiknek a sorát az életmódreformnak elköteleződött Nagy Sándor nyitja, és a közelmúltban elhunyt Szabados Árpád zárja. A nevelésügyi elköteleződés jegyének látható ugyancsak, hogy Sinkó István művészeti író is - cikkeit, képzőművészeti kritikáit, okfejtéseit számos kiadványból, folyóiratokból, továbbá a két, társszerzővel írt művészetpedagógiai, illetve múzeumpedagógiai szakkönyvből ismerhetjük. S tudható róla továbbá, hogy tagja volt az 1982-2005 között tevékenykedő, háromfős MIAMI Art performance zenekarnak, amely kiállításokon, tárlatokon, képzőművészeti eseményeken szerepelt (s megjelentetett két CD-t is, Lávahangok, illetve Angyallépcső címmel). A művészként és a művészetet terjesztő közíróként-tanárként tevékeny Sinkót a társművészetek iránti elköteleződése révén, ekként a hetvenes években induló, egyre jelentősebb térhez jutó hazai művészcsoportokhoz tartozó (közös nemzedéki tudattal megvert vagy megáldott) alkotók közé érdemes, legalább indulásában és a pályája közepén elhelyeznünk. A több műfajúság, a határművészetekre fogékonyság, a közösségi elköteleződés, az összművészeti mozgalmak iránti figyelem és a - valamilyen formájú, de mindenképpen kidolgozott - természetérzékenység, s az abból következő, bölcseletileg megalapozott holisztikus világkép együttese jellemzi ezt a (mára már szétesett) értelmiségi mivoltát vállaló nemzedéket. A Jelenségek őszi tájban című festmény példával szolgál a Sinkót foglalkoztató kérdések némelyikére. E három problémakör nem új, egyik sem a festői életút jelenlegi szakaszában vetődött fel, s még csak nem is olyanok, amelyek kizárólag ebben az alkotói helyzetben jelenhetnek meg. Érdekes lenne magát a problématörténetet is 75
