Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Egy csikk búcsúszavai (Zelei Miklós hagyatékáról, posztumusz könyve kapcsán – Filep Tamás Gusztáv, Gazsó L. Ferenc és Pethő Sándor beszélgetése)
GLF: Miklos a rendszerváltást hihetetlenül komolyan vette; nem találkoztam emberrel, aki annyira komolyan vette volna önmagára nézve, hogy ez most egy olyan sorsforduló az életünkben, amely természetesen történelmi esemény, hogy ehhez kell igazítani az erkölcsi tartásunkat. A Kortársnál megjelent egy műhelyeszszéje, amiben ezt írja a rendszerváltásról: „Ellentmondani e hangorkánban: nem vagyok senki. El akarom veszíteni magamat. Minden reggel arra akarok ébredni, hogy nem vagyok senki. Hogy elvesztem. Ez kell ahhoz, hogy írni tudjon az ember? A tiszta laphoz?” így teszi fel a kérdést, mintegy üzenve másoknak is, hogy emberek, gondoljátok végig, egy ilyen történelmi sorsfordulat után is azt akarjátok, hogy úgy menjen tovább az élet, mintha mi sem történt volna? O megalkuvásmentesen élte az életét, azt talán túlzás volna mondani, hogy az önsorsrontásig, de mindenesetre a karrierlehetőségek kihasználásának a teljes körű figyelmen kívül hagyásával. Mondok egy példát! Miklósnak voltak performanszai, s a posztumusz kötet ebből is tartalmaz két nagyon érdekeset. Pár percre a lakásuktól kitettek egy óriásplakátot, mosószer- vagy gyógyszerreklámot, amely ma nagyon divatos, mert ott a pénz, és egyszer csak megjelent Vámos Miklós „így olvasok én” pózban elfekve háromembernyi méretben a plakáton. Az azóta tönkrement Alexandra könyvesbolthálózat új boltját hirdette, természetesen hoci-nesze alapon, mert az Alexandra cserébe agyonpromózta őt. Félreértés ne essék, ez nem érinti azt, hogy Vámos Miklósnak hol van a helye a magyar irodalomban. Arról sincs szó, hogy savanyú lett volna a szőlő, tehát Miklós kvázi elirigyelte volna Vámos sikerességét, mégis protestált, és nemcsak a maga, hanem általában az írótársadalom nevében. Levetkőzött egy kis gatyára (ez 2006-ban történt), odaállt a Vámos Miklós-féle plakát mellé, és a mellére ráíratta: En is szeretnék olvasni. En is szeretnék látszani. En is szeretnék vanni. Zelei Miklós 15 kötetes magyar író Tehát ez is hozzátartozik a személyiségéhez, és a munkásságához, a most már lezárult életművéhez is. Abból az alázatból, amiről Tamás beszélt, hihetetlen pontosság is fakadt. Ebben az új könyvében például definíciószerű meghatározások vannak, nagyonnagyon mély gondolatokkal, mindannyiunk számára nagyon fontos kérdésekről, olyan kérdésekről, mint például a kollektív bűnösség. Azt írja egy ilyen kommentbe foglalva - itt „bagoly” a kommentelő: „Kollektív bűnösség? Engesztelődés. Ez a kulcsszó. Ez a legfontosabb az emlékezetben. Az engesztelődés nélküli emlékezet: 53
