Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 9. szám - Klajkó Dániel: Az áldozat mintázatai (Harag Anita A Lánchíd északi oldala című novellája és Halász Rita Mély levegő című regénye)

„Még nem zajlik a Duna, ma még bele lehet menni a vízbe. Nézzem meg, hogg csillognak a felszínen a szemközti part utcalámpái. Négg- öt fokos lehet a víz, az még kibírható. Levetkőzünk, a ruháinkat itt haggjuk a parton, senki nem jár erre. Ide, erre a sziklára rá lehet pakolni mindent, nem lenne vizes. Menjünk be, jó lesz utána. Ezt mindenkinek ki kell próbálnia eggszer. Hogg tudja, megcsinálta. Nekem is, ő bejön velem. [...] Jó lesz, majd meglátom. Tudja, hogg szeretném, csak félek, de nem kell. A házat is menngire meg' szerettem. Csak elindulni nehéz, utána könngebb. Meggünk? Ggorsan kell lemerülni, akkor csak pár másodpercig fáj. Ne gondolkodjunk, csak fussunk. Háromra. Egg, kettő, három.” (66.)

A novella utolsó mondatáról már eldönthetetlen, hogy azt még a női narrátor szó' lámaként kellene számon tartanunk, esetleg már átadva a helyét a dominánsabb másiknak, a férfi szólamát követhetnénk nyomon egy másik narratíva keretein belül. Azt az olvasatot, hogy itt a narrátor ágensének felcserélődéséről is beszélhe' tünk, a novella egy korábbi szituációja is erősítheti. Ebben a jelenetben az elbeszé' lő a férfi egy korábbi párkapcsolatáról tudósít:

„Volt egg barátnője, most nem mondja a nevét, és nem azért, mert titkolózni akar, nehogg azt higggem, de ha megnc' vezi, akkor arcot, személgiséget társítok hozzá, pedig nem kell neki se arc, se szeméig iség. Nem volt anngira fontos [...] Szóval volt ez a láng, akinek nincsen neve, a második randijükön elvitte őt a székházhoz. Az ablakot betörték, a kapun könngen át lehetett mászni, nem őrizte senki. O már többször járt bent, kíváncsi volt, a láng bemegg'C vele. [...] a láng, akinek nincsen neve, nem ismerte a helget. Nem gom dolta volna, hogg bejön vele, sokat hallgatott, idegenek előtt alig beszélt. Aztán mégiscsak bement.” (63.)

A Lánchíd északi oldala a névtelen barátnő történetének beidézésével mintha a novella narratív és narrációs szerveződésének öntükröződését, egyben pedig egy lehetséges kimenetelét is ábrázolná: miként a férfi nem nevezi meg a volt barátnőt annak jelentéktelensége miatt, ahogyan arctalanítja őt a név megvonásával, úgy viselkedik a szövegegész maga is az elbeszélői entitással: arctalanítja őt a narratO' poétikai elemek révén előálló felcserélődéssel.

35