Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Klajkó Dániel: Az áldozat mintázatai (Harag Anita A Lánchíd északi oldala című novellája és Halász Rita Mély levegő című regénye)
Az első olvasati lehetőséget hangsúlyozva a Lánchíd az érintéssel, a tapintással kapcsolatos szorongásérzet leírásával kezdődik: „Nem merem megfogni a kezét. Izzad a tenyerem. Olyankor izzad, amikor ideges vagyok. Most azért vagyok ideges, mert meg kell fognom a kezét, és mert izzad a tenyerem. Amikor sokáig fogtam anyámét vagy apámét vagy valamelyik barátomét, még jobban izzadt.” (53.) Ha a tapintáshoz ebben az esetben a klasszikus ismeretelméleti horizont mellett az interperszonális minőségéből adódóan közelítünk, akkor például Emmanuel Lévinas filozófiájában a tapintás mint érzékelésforma mindig a Másikkal kialakít' ható kölcsönviszony relációjában kap jelentést: „E kitettség nem választott. Rám nehezedik, anélkül, hogy módom lenne dönteni róla. E túszállapot a testiségben lokalizálódik. A test érzékisége, sebezhetősége nem hagy elszigetelődni a mástól. A más, a Másik érzéki közelségének túsza vagyok. [...] A Másik megszólítása nem valamely elbeszélt téma felől körvonalazódik, hanem közelség, érzékiség. [...] Olyan »visszafordulás« ez, ahol az én elengedi identitását, sőt, az identitás határainak feltörésévé válik. Ez azonban nem puszta alávetődés a neiménnek. Sokkal inkább nyitottság, inspiráció.”19 Ha tágítjuk a perspektívát a társadalom tudomány ok irányába, hasonló megközelítéseket kaphatunk: a szociálpszichológia felől nézve a tapintás, az érintés a „legszociálisabb” érzékünk,20 míg a kommunikáció' és médiaelmélet a tapintást a másikkal való érintkezés egyik központi módozatának tekinti.21 Ebből az értelmezői diszpozícióból közelítve a novellához a párkapcsolat másikjához történő idomulás, „alárendelődés” a narratív és narrációs szinten nem az identitás feladását, a behódolást jelentené egy hatalmi pozícióban lévőnek, hanem a magára záródó individuum felnyitását, a szűkre szabott személyes tér falainak az átjárhatóvá alakítását, egy interperszonális viszony beavatódását köZ' vetíti: „a végén megfogja a kezemet, hogy lesegítsen az utolsó, meredekebb szaka' szón, és csak utána veszem észre, hogy megtörtént.” (53.) A másik interpretációs mód révén azonban a Harag'SZÖveg a verbális és fizikai abúzus párkapcsolaton belüli törekvéseit a Mély levegővel szemben az események másik oldaláról, a férfi és női viszony kezdetén tapasztalható apró jelzések tünetszerű felmutatásával érzékeltetheti, azaz egy aszimmetrikus hatab mi elrendeződés lehetséges formációját ábrázolhatja: a férfi agresszor mibenléte csak látens módon van jelen az elbeszélés nyelvi direktíváiban. A Lánchíd északi oldala azért nevezhető narratO'poétikai értelemben kifejezetten komplex műnek, mert az olvasóra bízza, hogy egy agresszor által irányított párkapcsolat lehetséges kimenetelét vagy az interperszonális érintkezés fejlődéstörténetét vizionálja a ▼ 19 V ermes Katalin, A test éthosza. A test és a másik tapasztalatainak összefüggése Merleau-Ponty és Lévinas filozófiájában, Bp., L’Harmattan, 2006, 20. [Kiemelés az eredetiben.] 20 L ovászi Anett - Dúll Andrea, Megérint a látvány. A taktilis kommunikációról. Jel-kép, 2014/1 21 Ua, 32
