Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 9. szám - Tőzsér Árpád: Ratatouille; Sugarak pórázán; Létrengés (versek)

2.

Mielőtt más leleplezne le, én leplezem le magamat: a fentebbi versnek minden állítása kitalált s nem is egészen eredeti. Retorikai fordulatai naggrészt

E. J.-tól valók, lecsót meg nem én ettem versben először, hanem J. Ch., a szlovák származású francia költő, aki a magyar lecsót az 1789-es forradalmi időkben Galliában meghonosít tóttá. Lecsóevés közben mindig azzal a kiáltással ugrott föl az asztaltól, s futott a

toilette-re,

hogy ratujl, ami magyarul ugye annyit tesz, hogy segítség!, s így lett a magyar lecsóból francia ratatouille

(ejtsd:

ratatuj).

J. Ch. verset is írt a lecsóról, melynek refraimje így hangzott/hangzik: Et touille et touille et ratatouille...

Sugarak pórázán

A kutya

a

kör

sugár pórázán hol közelebb kerül az elmozgó középponthoz, hol távolabb fut tőle. Tudja, a póráz egy bizonyos ponton túl megfeszül s nem engedi, de most tanácstalan: a gazdája, a közép furcsán kileng, ingadozik, mozgása kiszámíthatatlan, s ha közép nincs, akkor kör sincsen: az ő (a kutya) mozgása is elbizonytalanodik. A gazdája viszont most a fejének minden mozdulatát gömbforgásnak érzi, a világ körülötte időnként fejre áll, a fák egyenest az ő vállából nőnek bele az utcába, lábai hol az égkörök, hol a földövek érin-4