Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Sinkovicz László: A tengert járni (Deczki Sarolta: Tar Sándor)
146 közérzet fogott el, és most úgy tűnik, hogy testvéreim ezek, testvéreink.”12 Korai versei kapcsán Deczki rámutat, hogy a különböző nyelvi rétegek, illetve poétikai, narrációs technikák, például a kollázsszerűség már itt jelen vannak, kidolgozott formájukban ugyanakkor csak a prózáknál érnek be, majd túlromantizáltságuk az életmű vége felé újra megjelenik. Deczki Sarolta monográfiájával egyre inkább úgy tűnik, Tar Sándor a térkép széléről annak centruma felé tart, hiszen egy ilyen kötet megjelenése önmagában is erős kanonizációs gesztus, valamint jó ok arra, hogy az életmű újra párbeszédbe kerülhessen. Ezt még inkább segíti, hogy a szerző mindvégig jól és könnyen olvasható nyelven ír, s bár tudása, felkészültsége, kutatói munkája rendkívül kiterjedt, nem idegeníti el az olvasóját, a kötetbe szerkesztett (a hagyatékból származó) képek rendszeres, lélegzetvételnyi pihenőt engednek. Deczki kötetével, illetve az inga visszalengésével Tar talán újra olyan kiemelt szerzővé válik, mint a ’90-es évek ben volt, életműve pedig segítheti a legújabb, a valósággal, a referenciálissal újrafogalmazott viszonyt ápoló szerzők megértését is, de jobban érthetővé teszi a kortárs társadalom mozgásait, motivációit, drive-jait, már csak azért is, mert ahogy Deczki egy már-már novellákhoz illő csattanóban lezárja a kötetét: „közben a korunk, a világunk is egészen Tar-szerű lett”.13 (Osiris, 2022) ▼ 12 Tar Sándor Kocsis Lajosnak, NDK, 1969. március 9. Idézi: Deczki , Tar Sándor , 365. 13 Uo., 402.
