Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Codău Annamária: Novellák egy sebzett világról (Kádár Erzsébet: Az utolsó őzbak)
133 modellt áll – Kádár Erzsébet (1901–1946) című tárlat 4 keretében találkozhatott vele, amit idén ez a csodálatos kötet, Az utolsó őzbak követett. A könyv barátsá gos, könnyen hordozható formátuma remélhetőleg nagyon sok szakmán kívüli olvasó figyelmét is megragadja. Az utolsó őzbak ugyanaz a novellaanyag, mint amely a Kegyetlenség ben már közönség elé került 55 éve, azzal a különbséggel, hogy az Egy város modellt áll című esszéisztikus írás helyett bekerült A Dandolók foglya, korábban kötetben nem sze replő novella. A kötet az írónő életében megjelent Harminc szőlőkosár teljes anyagát tartalmazza, kiegészítve hat novellával, amelyek annak idején különböző irodalmi lapokban jelentek meg, többek között a Nyugat ban. Összevetve a tartalomjegy zékeket, az is szembetűnő, hogy Az utolsó őzbak az előzőektől eltérően öt ciklusba csoportosítja át a novellákat, ami vélhetőleg jelen kiadás szerkesztőjének koncepcióját tükrözi. Az elrendezés jó érzékről vall, a közel került tematikus-motivikus kapcsolódások erősítik egymást, a cikluscímek (novellák szövegéből kiemelt szerkezetek) kidomborítanak egy-egy témát, amely vissza-visszaköszön Kádár Erzsébetnél, néhol előtérben, néhol látszólag háttérszínezetként. Ugyanakkor nem oltódik ki sem az írói világ és érzékenység összetettsége, a családi, szerelmi és egyéb lélektani drámák olyan meghatározó kontextusaival való összefonódás kiegyensúlyozott megmutatása, mint a társadalmi pozíció, a történelmi korszak, a nők boldogulási és önteremtési lehetőségei, nem utolsósorban pedig a művészi önmegvalósítás. Kádár novelláiban általában egy szereplő perspektívájára közelít rá, egy adott társas viszony kibillenésének észleltetésével. Házas- vagy szerelmespárok, testvérek, unokatestvérek, szülő-gyerek, barátnők közötti kapcsolatokban vizsgálja a sérelmek, veszteségek okozta fájdalmat, módszerében valahogy úgy járva el, mint a Csók és festék főhőse: „Számomra nem fontosak a részletek, többet akarok kifejezni, mint amennyit a felület elárul...” (99.) Ami nem azt jelenti, hogy Kádár megfigyelései ne terjednének ki a legapróbb rezdülésekre, a környezet szemléletes leírására – de mindezeket a megfigyeléseket (és ezek megértését) nagyon gazdaságosan, az összkép árnyalt megteremtésére fordítva építi bele a mélystruktúrába, vö. ismét a festőnő szereplővel: „Színek súlyát méri, arányokkal küzd, tömegeket oszt el a vásznon.” (88.) Ennek egyik legfontosabb következménye, hogy a partikuláris léthelyzetekből kibontott történések mégis univerzális témákról szólnak, mindenféle sablonosítás kerülésével. Vas István ugyan találóan azonosít egy jellemző képletet, de ezt inkább az írói világ koordináta-rendszereként kell érteni: „Kegyetlen-kínos téma, klasszikus-tiszta szerkezet, szerves festőiség, eleven ter▼ 4 Petőfi Irodalmi Múzeum, 2020. június 1. – augusztus 23., kurátor: Szilágyi Judit, Lukács Ágota.
