Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Grendel Lajos: Önéletrajzi töredékek (részletek)
70 Mintha az én mándys írásaim lettek volna, sőt túltett rajtam is! Még én is elképedtem. Legalább száz novella volt, néhánynak csak az első bekezdése... Kocsis Karcsi nem írt novellákat, viszont rosszmájú kritikus volt, afféle Schöpflinbe oltott Szabó Dezső. Nóta, Fülöp és én szinte versenyeztünk az ő dicséretéért, amit nagy ritkán meg is kaptunk. Emlékszem rá, hogy Fülöp Tóni bedobott a Dunába egy kézirattal teli táskát, mert Kocsis rossz véleménnyel volt a novelláiról. Ugyanakkor emlékszem arra is, hogy Fülöp írását, a Kedvező pillanatot nagyon megdicsérte. Szóval hiába volt rosszmájú, az irodalomhoz nagyon értett. Persze az amerikai irodalom volt számára az alfa és az ómega. Hemingway, Fitzgerald, Faulkner, a kortársak közül Updike, Mailer, Capote, Salinger... Az európai irodalmakat, így a magyart is, kissé lenézte. Egyedül tán Mészöly Miklós felelt meg neki, Az atléta halála , aztán semmi. Az egyetemet az építészeti szakon végezte. Negyedikes korában [azonban] megszakította [a tanulmányait], azután, feltevésem szerint, nem fejezte be. De ezt már nem tudom. Ráadásul 1974-től várt rám a sorkatonai szolgálat, Fülöp Tóni visz szaköltözött Komáromba, alig valamivel később Kocsis Karcsi is, mert [ő is] komáromi volt. Legutoljára, talán a 80-as évek legelején, Nóta is elköltözött Mucsinyba, a szülővárosától, Losonctól nem messze, és szlovák szépirodalmi művek fordításából élt. Egyszer panaszkodott, hogy Mucsinyban ugyan, hála istennek, csönd van, viszont a kutyák egész éjjel ugatnak, tehát mégsincs valami nagy csönd. Szóval az angol szak... Elég nehezen indult, mondjuk másodikig. Emlékszem rá, másodikban, szóval a negyedik szemeszterben összefoglaló, nagy vizsga volt nyelvészetből, aki ezen túljutott, az többé-kevésbé eljutott az államvizsgáig. Én a szemeszter végén – tehát szeptemberben – még pszichológiából is vizsgáztam, és pechemre a két vizsga egybeesett. Izzasztó volt. A lektori gyakorlatot megúsztam hármassal, utána átmentem a másik épületbe pszichológiavizsgára, majd miután letettem, gyorsan át az első épületbe az összefoglaló nyelvészetből levizsgázni – hát, mondhatom, fárasztó volt. Két vizsgát egy napon... Este kerültem a kollégiumba boldogan és holtfáradtan. Közben itt-ott udvaroltam, például I.-nek, egy nálam két vagy három évvel fiatalabb lánynak. I. tornaljai volt, és talán szűz. Nem tudom, mert mihelyt rá került volna a sor (mármint a megállapítására, hogy tényleg szűz-e), egyszer csak megdörrent az ég. A Hegyi-ligetbe jártunk (én csak egy év múltán laktam ott, a híres kollégiumban), [ahol] jól [el] lehetett bújni, szerintem még a pandúrok sem találtak volna meg, de mindenesetre még a pandúrokat is megizzasztottuk volna. I. az első lány volt, most már nem Léván, hanem Pozsonyban. Szép idő volt, 1969 májusa vagy júniusa, az öreg fák is elrejtettek volna bennünket. Amikor végre hozzáláttam a dologhoz , egyszer csak megdördült az ég. Vihar közeledett. Körülbelül háromszor vagy négyszer láttam hozzá, és minden
