Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Grendel Lajos: Önéletrajzi töredékek (részletek)
66 9. Zeman Lászlónak köszönhetjük a legtöbbet [mindabból], amit a pozsonyi magyar tanszéken megtanultunk. Mindenekelőtt – 1969-ben! – a strukturalizmus alapfogalmait. Pedig még csak az első évfolyamba jártunk. Irodalomelméletórán vettük az orosz formalizmust, a cseh strukturalizmust, és részben Ingarden műveit. (Ellentétben a budapesti Lukács-iskolával, melynek Pándi Pál és Király István voltak az előadói. Emlékszem rá, milyen lenézően nyiltatkozott [Zeman] Köpeczi Béláról. Aki akkor még nem volt kulturális miniszter. És persze joggal.) Zeman 1963-ban került a magyar tanszékre, és az első dolga az volt, hogy a 12 diákból álló harmadikos évfolyamból 11-et kirúgott. Jobban mondva megismételtette [velük] az évfolyamot. Ezzel akkora tekintélyt szerzett magának, hogy a tanszék mumusának tartották. Az én 1968-ban kezdődő évfolyamomban 26-an voltunk, de az első évfolyam végére csak 13-an maradtunk. Szóval a fele már az első évfolyamban kiesett. (A végén, az ötödikben 6-an fejeztük be.) A strukturalizmusnak köszönhetően alaposan megváltozott az én irodalomképem is. A strukturalizmus, ha szabad így kifejeznem magam, mérce lett [a számomra], és a strukturalizmuson keresztül barátkoztam meg Szegedy-Maszák Mihállyal is jó néhány év múlva. Zeman viszont nem publikált, ő ízigvérig pedagógus volt, méghozzá rendkívül jó és szigorú pedagógus. (Volt eset, amikor az egyik legjobb barátom nem mert [hozzá] elmenni a vizsgára. Rosszul lett, és két napig nyomta az ágyat, és végül otthagyta a tanszéket.) Az irodalomelméleti írásbelit 13-ból 4-en csináltuk meg, s én már biztos voltam, hogy átmegyek [nála]. A hidegzuhany [azonban] még csak ezután jött. Az első szóbelin ugyanis megbuktam. A másodikon is. A harmadikon is. Összesen két javítóterminus volt, és azután a dékáni. Tehát az utolsó. Zeman fütyült erre is. Én vagy ötször vagy hatszor voltam vizsgázni nála. Egyszer sztrájk volt az egyetemen, a tanárok is csak igazolvánnyal mehettek be. Zemant beengedték. Megállított a folyosón. Én éppen sztrájkoltam (mellesleg éjszaka ellopták a sálamat, de ez mindegy – tudniillik éjszaka is bent voltunk az egyetemen). Azt kérdezi [ekkor tőlem] Zeman tanár úr: nem akarna-e vizsgázni? Persze nem mondtam azt, hogy nem. A vizsgán kirúgott. Ez így ment november 30-ig, a dékáni terminusig. Akkor végre megadta. Persze csak hármasra, én mégis nagyon boldog voltam. Végre másodéves lehettem. Dérytől A befejezetlen mondat ot kedvelte, és Ottliktól az Iskola a határon t. Lehet, hogy más írók más műveit is, de a legtöbbször ezekkel a művekkel példálódzott. Harmadik évfolyamban a strukturalizmust Lengyel József kisregényén, az Igéző n vezette le. Három vagy négy órán át vettük az Igéző t, mely valóban remekmű, egyike a század nagy regényeinek. Tulajdonképpen itt értettem meg a strukturalizmust egészében – persze a hibáival együtt, de erről majd később.
