Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Grendel Lajos: Önéletrajzi töredékek (részletek)
65 Symposion-os kísérletezgetése (az Új Symposion Jugoszláviában megjelenő magyar folyóirat volt, és 1980-ig kapható volt Szlovákiában is) nem volt szimpatikus a számára, és ennek hangot is adott. Az én nemzedékem igen furcsa helyzetbe került a konszolidáció első éveiben. Csőstül elutasítottuk a szocialista realizmust, melyet a 68 utáni neosztálini rendszer újból a zászlajára tűzött. Az avantgárd, az egzisztencializmus és az egyéb burzsuj ideológiák, esztétikák, filozófiák majdhogynem ismét be lettek tiltva. Most a szoc. realizmus magyar pápája, Bábi Tibor – egy félfordulat után – a fiatal avantgardistákat támogatta. Máig nem lelem az okát. Talán az ősellenség Dobos miatt? Dobos a népi irodalmat kedvelte, tehát Bábi az ellenkező oldalra állt? Mondom, ez rejtély a számomra. Talán úgy gondolta, hogy a fiatalok, némi avantgárd (hőbörgő) álláspont után megtérnek a szocialista realizmushoz? Hát ebben bizony nagyot tévedett. Később [ezt], a hetvenes évek közepén, belátta ő is. Engem egy ízben, a Krym kávéházban, a fiatalok ideológusának nevezett, és nem tudtam, hogy ez dicséret, vagy pedig fenyegetés. Hiszen tőlem mi sem állt távolabb, mint a szocialista realizmus. Másrészt vele lehetett vitatkozni. Nem tartozott azok közé a gyávák közé, akik [rögtön] rohantak a pártközpontba jelenteni. (Legalábbis érzésem szerint.) Furcsa, dogmatikus ember volt Bábi, de nem volt gazember. Még [akkor is] hitt a kommunizmus eszméjében, amikor már senki sem hitt. Vagyis hitte az eszmét? Mert ugyanakkor rendkívül józan volt. Hitt az eszmében, meg nem is hitt? Ellentmondásos személy volt (szájában egy Lipával; a Lipa ócska, füstszűrőtlen cigaretta volt, és örökké a szájában lógott). Éppen az ellentmondás[osság]a tette olykor szimpatikussá. És a hatvanas évek közepén jó költő volt. Vagyis a nagy tisztogatást megúsztuk. De a második tisztogatást – az 1979-et követőt – már nem. De erről majd később. Mi lett az Egyszemű éjszaka nemzedékéből? A legtöbben, fokozatosan, abba hagyták a versírást. Mikola Anikó fiatalon halt meg. Keszeli Ferenc inkább a publicisztikát részesítette előnyben. Akik maradtak és jelentőset alkottak, mint Tóth László, Varga Imre, Kulcsár Ferenc, a nyolcvanas években páriákká váltak, mondhatni, megtűrtek voltak, majd meg sem tűrtek. Egy részük – mint Tóth László és Varga Imre – a nyolcvanas évek közepén Magyarországra költöztek. Csehszlovákiában félig-meddig tilos volt írni róluk, Magyarország pedig igazából sosem fogadta be őket. Két pad közé estek, de nem a saját hibájukból. A politika hibájából? Részben igen. Budapest zárkózott város. Öntörvényű város. Az öntörvényűségnek van [ugyan] számos előnye. De hátrányai is vannak. Az öntörvényűség bizonyos értelemben bezártság. Hiába alkottak olykor remekműveket Tóth Laciék, hiába segített Csaplár Vili Varga Imrén, Budapestet ez hidegen hagyta. (Tulajdonképpen ma is változatlan a helyzet, huszonhat évvel a rendszerváltás után.)
