Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 7-8. szám - Grendel Lajos: Önéletrajzi töredékek (részletek)

62

indulatú, míg a Zala megyei elvtárs jóindulatú és kedves (ő volt a KGB-s?)... A rossz és a jó katonatiszt... Az egyik fenyegetett, a másik biztatott. Biztatott oly módon, hogy Dubček és Smrkovský elvtársak jó elvtársak, minden hamarosan rendbe jön, fő a nyugalom. A rossz katonatiszt pedig eközben csúnyán nézett ránk, azt hittem, hogy mindjárt letartóztat. A két helybeli elvtárs (az első titkár helyettese és az ő helyettese, aki magyar volt) igen megszeppent. Nem is szóltak közbe, hagyták, hogy mi beszéljünk. És mi beszéltünk is. Megszállásnak neveztük az eseményt, a Zala megyei elvtárs viszont jogos aggodalomnak, és az aggályok megelőzése [?] érdekében vonultak be. De, szerinte, minden félreértés tisztázódik majd. Nos hát, fő a nyugalom.

Egyébként szörnyű volt a magyar hadsereg bevonulása Lévára. Majd megfulladtunk a benzingőztől. Tankokon jöttek, de ezek a tankok már a második világháború alatt az ócskavasba mehettek volna. Szóval, igazi operetthadsereg: a tisztek, a legénység mind olyan „švejkiek” voltak. A lévaiak nem győztek csodálkozni. Az ábrándosabbak [a] visszacsatolásban reménykedtek, de a józanabbak csak kínjukban röhögtek: ezek is szovjetek – csak magyar egyenruhában, miután Magyarország is a Szovjetunió része. Kádár csak helytartó, a szovjetek helytartója. A szlovák lakosság utálta a magyarokat, és most már duplán utálta. Kádárék rátettek [erre] egy mázsányi [súlyt]. Egy hónap múlva [a magyar katonák] kivonultak, és itt hagyták a[z itteni] magyarokat, mint Szent Pál az oláhokat. A felvidéki magyarság először 1945 után került páriahelyzetbe. Akkor nem tehetett róla a magyar kormány. Most, 1968 után, ha nem is olyan mértékben, de elárulták őket. A felvidéki magyarokkal senki sem törődött, a legkevésbé Magyarország. A fiatal korosztályon már látszott, hogy a Rákosi- és a Kádár[-féle] nevelés meghozta gyümölcseit. A fiatal korosztály felének fogalma sem volt, hogy miért beszél Léván oly sok ember magyarul. A Rákosi és Kádár nevelte korosztálynak tök mindegy volt, hogy magyarul vagy, teszem azt, hottentottául beszélnek-e [itt] az emberek. A magyar kormány igenis tehetett róla. Ezt a cinizmust sohasem mossa le róla a történettudomány... Ahogy azt sem, hogy Kádár miért játszott kettős szerepet hatvannyolcban, megtévesztve emberek millióit.

De végül is miért lett oly hosszú ideig baloldali egy olyan fiatalember, aki neveltetésénél fogva konzervatív volt? Mert 1968 óta a demokratikus szocializmus lett elsősorban a fő célja. Ez egy száznyolcvan fokos fordulat volt [nála]. De mi történik, ha 1968-ban főbe lőnek? Mondjuk ha a pöfékelő, durrogtató magyar operetthadsereg helyett kemény orosz invázió következik? Most, csaknem ötven év után, sajnálattal kell közölnöm, hogy semmi. Legföljebb húszéves koromban búcsút mondok a földi életnek, és nem leszek, mondjuk, író. Mert így is, úgy is következett [volna] a husáki konszolidáció, vagy minek nevezzük. Húsz év, tulajdonképpen a semmiről szólt. Még a kádári konszo-