Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Lengyel András: Egy József Attila-portré – s alkotója
48 Lengyel András Egy József Attila-portré – s alkotója A Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi Erdélyi Ferenc tussal festett portréját József Attiláról. E festmény vagy rajz alatt ott az alkotó ajánlása : „Juditnak / igaz szeretet tel / Erdélyi Ferenc MCMXXXVII”.1 E portré címzettje Szántó Judit (1903–1963) volt, és a portré a múzeumba még tőle került be. Az idők során többen és többször is reprodukálták, először (1954) még maga Szántó Judit, legutóbb (2022) pedig Murányi Gábor, új József Attila-könyvének dekoratív borítóján. Megítélésem szerint ez a portré a költőről készült legjobb kortársi ábrázolás, jobb, mint a lényegesen ismertebb és nagyobb nevű Dési Huber művei. Sajnos e portréról nagyon keveset lehet tudni. Az ajánlás dátuma szerint 1937-ben készült, de arra nincs adat, hogy még december 3-a előtt, tehát még a költő életében, vagy már a gyász pillanatában, az általános megrendülés sodrában. A kép alkotójáról sokáig még kevesebbet lehetett tudni, és a József Attila-irodalom még ezt a keveset sem integrálta. Murányi Gábor (1986: 188.), bár talán ő tette ez ügyben a legtöbbet, úgy tudta, Erdélyi 1901-ben született, és „József Attila és Szántó Judit közös barátja” volt. Az évszám, ma már tudjuk, téves (erre vonatkozóan egyébként már Judit naplója is tartalmazott utalásokat), és sejtésem szerint Erdélyi nem József Attilának, hanem csak Juditnak volt ismerőse, fiatalkori baráti társaságának tagja. Amit Judit elmond róla, az legalábbis ezt sejteti. Szántó Judit és Erdélyi még közös fiatalságukból, 1919-ből ismerték egymást. Judit akkor kozmetikus tanonc volt a Harisközben, Erdélyi pedig – 16 évesen – már „festőzseninek” számított. A fiatalokból összeverődött kis kör, amelyben összetalálkoztak, meglehetősen vegyes összetételű volt – Judit itt ismerkedett meg például Szántó Gyulával (1899–1980), alias Hidas Antallal, későbbi férjével is. Az utak, persze, hamar elváltak – Erdélyi sokáig külföldön élt. 1936/37-ben azonban már ismét itthon élt. És ekkor újra találkoztak is (Szántó 1986: 34., 39.); föltehetően ennek a találkozásnak köszönhető a portré is. Erdélyi rajza nyilvánvalóan a régi barátnak, Juditnak tett gesztusként született meg. Megörökítette azt a költőt, aki tragikus halála pillanatában a közérdeklődés középpontjába került, s akit Judit személyesen is gyászolt. A rajz akkor az emlékezet ébren tartója volt, az emlékezés rítusának segédeszköze. A rajz azonban túl jó ahhoz, hogy lemondjunk szemügyre vételéről, és ne figyeljünk alkotójára is. Szerencsére Erdélyi pestlőrinci háza ma az ottani múzeum épülete, és a múzeum egyik munkatársa, Pápai Tamás László (2018) az épület tör▼ 1 PIM, Képzőművészeti szakanyag, 64. 1469. 1., a grafikát a PIM engedélyével közöljük – a Szerk megjegyzése.
