Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Balázs Imre József: Avantgárd, emigráció, női alkotók: a felejtés struktúrái (Eppinger Weisz Margit és Madeleine Kemény Szemere)
17 le, 1933-ban veszi feleségül Madeleine Szemerét. Mindketten a divatágazatban dolgoznak ekkor, a zürichi Annabelle divatlapnak. Amikor kitör a második világ háború, Marseille-be, majd Svájcba menekülnek. A háború alatt külön-külön internálják őket, majd 1945-ben, Zürichben találnak újra egymásra. A háború után a Kemény házaspár Jean Dubuffet műveinek inspirációi nyomán a gyermeki alkotásmód, látásmód művekbe építésével kezd kísérletezni. 1947-ben Madeleine Kemény Szemere elküldi Dubuffet-nek saját munkáinak kiállítási katalógusát ‒ ennek következtében a Kemény házaspár meghívást kap a Compagnie de l’art brut-be, és Dubuffet meghívja Madeleine-t, hogy 1948-ban állítson ki a Foyer de l’Art Brut-ben. Itt a Budapestről nemrég visszatért Corneille, aki ott találkozik a munkákkal, felkéri Keményéket, hogy vegyenek részt a Cobra 1949-es nemzetközi experimentális művészeti kiállításán, az amszterdami Stedelijk múzeumban. Az ő közreműködése nyomán jelentek meg mindkettejük művei a Cobra folyóirat negyedik számában is.22 Kettejük pályája ezt követően a férfi/női alkotói karrierek szempontjából a nemzetközi művészeti szcénát tekintve is valamelyest prototipikus mintázatot követett: Kemény Zoltán karrierje egyértelműen a nemzetközi hírnév felé haladt: részt vett a kasseli Documenta két kiadásán (1959, 1964), 1964-ben pedig a velencei Biennálén elnyerte a nemzetközi szobrászati nagydíjat. Sikeres művészként halt meg 1965-ben. Madeleine Kemény Szemere viszont 1956-ban felhagyott a festészettel, és csak életének kései éveiben fedezte fel őt újra Karel van Stuijvenberg műgyűjtő.23 1993-ban bekövetkezett halála után, 1995-ben St. Gallenben retrospek tív kiállítás mutatta be munkásságát, és azóta újra és újra reflektorfénybe kerültek képei, mint a Cobra csoport figyelemre érdemes női alkotójának munkái.24 Ha Szemere Lenke korai alkotásainak világát összevetjük Madeleine Kemény Szemere látásmódjával, akkor számos izgalmas kapcsolódási lehetőségre derül fény. Leglátványosabban az 1947-es Mère et enfant és az 1931-ben még Magyarországon készített Anya és gyermeke mutat közös motívumokat. Anya és gyermeke pozíciója szinte teljesen megegyezik a két képen, de az egyfajta szociografikus, érzelmi azonosulás felé mutató korai attitűd az 1947-es képen a groteszk felé mozdul, a távolítás gesztusait rögzítő technika révén. Mintha az 1947-es festmény arról szólna, hogy az anya/gyermek viszony egyfajta homológia: a gyermeki test valamiképpen groteszk kicsinyítésben ismétli az anya testformáit. A testformák szándékoltan ▼ 22 Ed Wingen: Zoltan & Madeleine Kemeny 1943–1956 . Cobra Museum, Amstelveen, 2002. 23 N. Mészáros Júlia: Zoltán Kemény (1907–1965) és Madeleine Szemere Kemény (1906-1993) kiállítása . Győr, Városi Művészeti Múzeum, 2008. augusztus. https://privarthist.hu/zoltan-kemeny-1907-1965-es-madeleine-szemere-kemeny-1906-1993-kiallitasa/ 24 Juliet Jacques: Men, Step Aside: the Women of Cobra . Frieze 2019/207. https://www.frieze.com/article/men-step-aside-womencobra
