Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Balázs Imre József: Avantgárd, emigráció, női alkotók: a felejtés struktúrái (Eppinger Weisz Margit és Madeleine Kemény Szemere)
14 a realizmus formanyelvétől. Pócs Veronika írja ennek a korszaknak a munkáiról: „Eppinger Weisz festészeti stílusa közeli hasonlóságot mutat barátai, Czóbel Béla és Kmetty János festészetével, akik egyfajta poszt-nagybányai stílust vittek tovább természetközeli műveikben. Czóbel munkáin, akárcsak Eppinger Weisz művein, a francia fauve-ok és az expresszionista művészek hatása egyaránt megfigyelhető. Festményeinek bensőséges líraiságában valamiféle melankóliára és elmélkedésre való hajlam vonásai is feltűnnek. Ugyanakkor, legyen szó portréról, tájképről vagy enteriőrfestményről, kompozícióiban a részletek kifejezőerejét élénkebb színű festékfoltokkal és vonalakkal fokozza.”9 Ezekben az években festőként jelen van a Szocialista képzőművészek csoportos kiállításán, 1945 decemberében.10 1946 augusztusában Szentendrén vesz részt képeivel egy újabb kiállításon, mások mellett Czóbel Béla, Kmetty János, Korniss Dezső, Gadányi Jenő, Perlrott Csaba Vilmos társaságában.11 Kapcsolathálója tehát a szentendrei művésztelep alkotói hoz, illetve az Európai Iskola művészeihez köti őt ekkoriban. A Jacques Doucet-ra vonatkozó irodalom ugyancsak Eppinger Weisz dinamikus kapcsolatteremtő készségeit, kortárs művészetben való otthonos mozgását emeli ki. Amint láthattuk, Corneille Amszterdamban találkozik Eppinger Weisszel, Doucet-val pedig a párizsi Kahnweiler galériában jön létre az ismeretség ‒ és ugyanúgy magyarországi meghívásig vezet: „akkor találkozik Doucet Corneille-jel, aki hozzá hasonlóan Eppinger Weiss Margit meghívására van itt. Osztoznak Budapest, a cigányzene és a magyar művészet iránti lelkesedésükben” ‒ írja erről utóbb Andrée Doucet, Jacques Doucet felesége.12 Corneille 1947-es, baráti körének írt leveleiből ugyanakkor a gondoskodó háziasszony és mecénás szerepköre is kirajzolódik. Egyik levelében az inspiráló tér, vagyis Szentendre válik fontossá: „Házigazdám ebbe a faluba küldött, hogy a nyaralójában kifújhassam magam a termékeny munka után. Ám ma reggel, amikor ebben a festői faluban csatangoltam, annyira megragadtak a motívumok, hogy visszaszaladtam papírért és ceruzáért.”13 Másutt a személyes környezet és jelenlét a meghatározó, az, hogy a házigazda házaspár újabb és újabb érdekes emberekkel ismerteti meg őt, az eseménydús életforma és az alkotáshoz szükséges elmélyedés igényeinek egyensúlyára figyelve: „Magyarország a politika sarába süllyedt, vendéglátómnak, aki nagy textilgyárakat birtokol, nehézségei támadtak a megszálló hata▼ 9 Pócs Veronika: A Painter and Patron in Budapest after the Second World War . https://www.margit.org/copia-de-de-veronikap%C3%B3cs (saját fordításom, BIJ) 10 Szocialista képzőművészek kiállítása . Népszava 1946. december 16, 2. 11 Verba Andrea: Csoportkép Szentendrével (Változó nézőpontok – állandó értékek a szentendrei művészet megítélésében) 1947–1972 . In: Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve . A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003. 76. 12 Küssel: i. m. 59‒60. 13 Uo. 86.
