Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Tóth László: Mozgó világ (Széljegyzetek – elszelelt esztendőkhöz – 1970-es évek)
45 magyarázatot eszeltünk ki: tekintve, hogy (baráti) társaságunkból hárman is egyugyanazon évben születtünk (Szigeti Laci májusban, Kulcsár Feri októberben, én pedig szeptemberben), egyfajta összevont születésnapként hirdettük meg azokat. Ott volt persze, hármunkon és Karcsin meg Csallóköz-beli újságíró kollégáin – barátainkon –: Bereck Jóskán és Kanovits Gyurin kívül (ő egyúttal fotózott is) a járási népművelési központból természetesen Barak Laci, Pozsonyból pedig Grendel Lajos és a spanyolos műfordító, Végh Zsoldos Péter is (civilben egészségügyi minisztériumi hivatalnok). Csapatunknak pedig Partizán-beli pincér-szakács barátunk, Mondok Laci főzte már reggel óta a nagy kondér gulyást és sütötte a húst, mely mellé bőven volt a friss murciból is – szóval, igazi dolce vita, azzal a csekélyke különbséggel, hogy nők helyett (nélkül) most beértük eszméinkkel, s lázongásunkkal igyekeztünk kiereszteni magunkból a gőzt. A lengyelországi „repülő egyetemekről” persze akkor már hallottunk ezt-azt, s egyikünknek-másikunknak a formálódó magyarországi értelmiségi ellenállás felé is megvoltak a baráti kapcsolataink, és akadtak tapasztalataink a különböző magánlakásokba szervezett értelmiségi összejöveteleket illetően is (magam is megfordultam két-három ilyenen), de a mi alistáli, nyékvárkonyi összejövésünknek nem volt kötött programja, nem tartott megadott témáról beszámolót senki, és nem voltak felkért hozzászólóink sem... Egyszerűen mondtuk a magunkét: megosztottuk a többiekkel a tapasztalatainkat, értesüléseinket, kiegészítettük egymást, azaz társalogtunk – könnyedén, identitásunkat veszélyeztető, szabadságunkat megkötő intézkedésekről, jelenségekről, esetekről. Igaz, a vehemensebbjei néha igencsak belemelegedtek mondandójukba (persze főképpen Grendel vitte itt is a prímet), de hát sűrűn előfordul ilyesmi legfőbb törzshelyünkön, partizánkodásaink leggyakoribb színterén, a köznyelv szerint egyszerűen csak Partizánnak nevezett dunaszerdahelyi Aranykalász Szálló vendéglátóipari üzemegység – a két háború közti boldogabb békeidőkben Kázmér vendéglő – étteremnek becézett korcsmahelyiségében, s pláne a vendégfogadó söntésében, a Dzsumbujban is... (1979. október 21., vasárnap) Éljen az éljen A fejünk felett lógó felirat szerint „Szocialista társadalmi viszonyok között”-i Irodalmi Szemle-estet tartottunk Nagylégen Varga Imrével és Duba Gyulával, haj dani „egyszemű éjszakás” helybeli pedagógus költőbarátunk, Szitási Ferenc vezényletével. Az est végén szépen akadt dedikálnivalónk is, igaz, főleg Dubának; Feri kitett magáért a szervezéssel, a beszélgetést pedig tőle megszokott módon, enyhe iróniával is megfűszerezett tanáros (tanítós) akkurátussággal vezette. Kérdés persze, van-e értelmük, hasznuk ezeknek a lapbemutatóknak, író-olvasó találkozóknak, de én nem így kezelem a dolgot, hanem úgy veszem, hogy ez is hozzátartozik
