Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Tóth László: Mozgó világ (Széljegyzetek – elszelelt esztendőkhöz – 1970-es évek)
40 Klee Vasadi Péter, Paul Klee-nek ajánlott verséből a Magyar Nemzet 1979. január 21-i számában (Kerti jelenet, fenyőkkel ): „...Sötétedés előtt / már csak a szél sugárzik. / S a sámlin egy bíborszínű / szalmakalap tüzel, / nagy álmosan.” Mennyire más ez a látás, mint Tőzséré a Cím helyett egy Paul Klee-kép alá című opusában: „a hal nem látható csak a zártsága / azzal adott hogy nem mozdul éppen.” Az egyik érzékletes képiségével állít meg, a másiknál analitikus gondolkodása késztet töprengésre. És mennyire érvényes mindkettő. S a két költő abban a szerencsében részesülteti olvasóját, hogy az kétféleképpen, két nézőpontból lát(hat)ja ugyanazt. Akinek e kettő között kell elindulnia megkeresnie saját magát.... (1979. január 21., vasárnap) Várna Június 18-án reggel indulás anyáméktól Érsekújvárba, ahonnan hosszú vonatút egészen Várnáig. Ahol a legnagyobb – mondhatni mitikus – élmény természetesen az először látott tenger. Egy lakótelepi magánlakásban laktunk, melyet a Tatratouron keresztül biztosítottunk magunknak, s amelyet a házigazdáink ott-tartózkodásunk idejére teljesen felszabadítottak a számunkra, így csak érkezéskor, illetve távozáskor találkoztunk velük. Egyébként nem volt nehéz megtalálnunk, elég egyszerűen sikerült odajutnunk egy helyi járatú busszal a pályaudvarról, és elég könnyen el is jutottunk onnan mindenhova, ahova szerettünk volna. A tájékozódásban nagy segítségünkre volt szlovák nyelvtudásunk, afféle szláv – szlovák, cseh, orosz, lengyel, bolgár – keveréknyelven mindenütt elég jól meg tudtuk értetni magunkat, illetve megértettük az alapvető tudnivalókat. A tenger mellett viszont – melybe, amikor még megérkezésünk estéjén lementünk a partjára, egy magasabb sziklaszélről, átszellemülten és szertartásosan belevizeltem – a következő nagy élményemet a várnai könyvesboltok adták, különösen a Nikola Vapcarovról elnevezett kereskedelmi üzemegység, melyhez foghatót és gazdagságút addig még sem Pesten, sem Pozsonyban nem is láttam (hazaérve bele is írtam rögtön az egyik versembe). S ugyanilyen nagy élmény volt a Csoóri–Sára kettős 80 huszár ja is, melyet – hiszen nincs még egy éve sem, hogy forgalomba került – itt láthattam először, így ha lett volna egyéb elfoglaltságunk, akkor sem hagytam volna ki. Már csak azért sem, mert most nézhettem először egy új magyar filmet külföldön (bár én, szlovákiai lévén, ha Budapesten nézek meg egy magyar filmet, akkor is külföldön nézem, ha pedig Szlovákiában, ha azt veszem, akkor is...). Ráadásul megvolt az az előnyöm is a többi nézővel szemben, hogy a film szinkron nélkül, bolgár feliratozással ment, tehát akár ha odahaza – mármint magyarországi odahaza – néztem volna. Bár lehet, ott sem lettek volna rá kíváncsiak ennyien... Igaz, a nézőtéren többször is széknyi-
