Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 5. szám - Tóth László: Mozgó világ (Széljegyzetek – elszelelt esztendőkhöz – 1970-es évek)

37 Kavalkád A tháliások városligeti produkciója után szokott helyünkön, Gárdonyiék II. ker.-i, Bimbó u.-i lakásában szálltunk meg. Napközben a városban lófráltunk, délután pedig ki Szentendrére, ahol az egész teret, illetve a színpadot körbeölelő városrész­letet játékba hozó, Kerényi Imre rendezte Tévedések vígjátéká ra volt jegyünk. Mely színes játékszíni kavalkádban megint megtapasztalhattuk, hogy a legkülönbözőbb, sokszor egymással is ellenkező színészi karaktereket is – amilyen Tolnay Klári, Schütz Ila vagy Sunyovszky Szilvia, Székhelyi József és Dunai Tamás, Horváth Sándor és Márton András, Tímár Béla és Kalocsay Miklós – hogy lehet egyetlen rendezői elképzelés érdekében egységbe fogni. Mindent egybevetve, Kerényi Imre olyan színházat produkált alkalmilag összeverbuvált társulatával, s magának a városrésznek és a népes nézőseregnek a játékba hozásával , melyre valószínűleg maga Shakespeare mester is elismerően csettintett volna... (1977. július 24., vasárnap) Struktúra Mészöly Miklós regényrészletnek is titulált, de műegésznek is beillő izgalmas pró­zája a januári Híd ban ( Egy jelentéktelen körülmény részletes ismertetése ). Ebben pedig egy felülmúlhatatlan mondat (illetve szinte az egész ilyen, a maga sajátos, mészö­lyi látószögéhez igazított „felülmúlhatatlan” mondatokból áll): „A Habsburg­birodalom széthullása után Magyarország baromfiudvarrá zsugorodott, tenger helyett egy itatóscsészével az udvarán; cserébe viszont független lett...” Mészöly már rég nem mondatokat ír, rég nem mondatokból építi írásait, hanem – akár zeneinek is nevezhető – struktúrákat szervez (itt groteszk-ironikus hangszere­lésben), amelyeknek éppenséggel csupán az egyik kikerülhetetlen eleme, amit mi általánosságban (hagyományosan) mondatnak nevezünk. 1978. január 20., péntek) Bábi Nem halogathatom tovább a Bábi-nekrológot az Irodalmi Szemlé nek, hamarosan lapzárta, küldenem (vinnem) kell. Szerencsére a Szemle nyáron nem jelenik meg, hiszen Tibor bátyánk még júniusban meghalt, ott voltam a temetésén is, így nyer­tem két hónapot. Utálatos dolog nekrológot írni, annak csupán egyetlen változatát szeretem: amelyet rólam írnak majd (ha...), akármi legyen is az, de azt már nem nekem kell. Én kedveltem az öreget, akármennyien is utálták, és valószínűleg min­denki joggal, hisz nem volt egy könnyű – és könnyen szerethető – ember, annyi szent. Szent meg pláne nem. Költőnek azonban nem volt rossz, utolsó kötete, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom