Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Tóth László: Mozgó világ (Széljegyzetek – elszelelt esztendőkhöz – 1970-es évek)
34 kötetnyit is. Mert mindenképpen azon szlovák költők elsői közé tartozik, akik lépten-nyomon a magyar műfordítás-irodalom e vonatkozásban tapasztalható hiányosságaira figyelmeztetnek.9 (1976. augusztus 8., vasárnap) Drámaszemle Gerold László jókora késéssel elküldte – június 27-i keltezéssel – a februári, Irodalmi Szemle-beli színházi összeállításunkba kért/szánt összefoglalóját a jugoszláviai magyar drámáról és színházról. Késésére a magyarázat, hogy neki nehezebb dolga volt, mint Tarján Tamásnak vagy Kántor Lajosnak, akik a magyarországi, illetve a romániai magyar drámáról adtak helyzetjelentést, mert neki „olyan drámákról kellett írni, amelyeknek a puszta említése nem mond szinte semmit a csehszlovákiai magyar olvasónak, ezért legtöbbször rövid tartalmi ismertetőt is adni kellett”, s „emellett az előzmények történetét” sem kerülhette el. Mondanom sem kell, írása kitűnő, pontosan ilyenre gondoltam, amikor kértem, tartalmas, pontos, korrekt – a történeti előzmények és összefüggések felvázolását sem mellőző – összefoglalása tárgyának, csak hát... mivel az őszi számaink már megtelőben, egyelőre nem látni pontosan, mikor is tudnánk közölni. Talán leghamarabb októberben, novemberben. Egy a biztos: biztos helyének kell lennie a lapunkban. Annál is inkább, mivel mint írja Gerold, ez az úgymond „sebtében összeütött kézirat” tulajdonképpen „az első efféle drámaáttekintés, amit a vajdasági magyar dramaturgiáról valaha is írtak. Tehát megjelentetése is úttörő vállalkozás. Sajátos paradoxon: Önök lennének az elsők, akik a jugoszláviai magyar drámáról átfogó jellegű dolgozatot közölnének.” Ha ez így van, az Irodalmi Szemle – tulajdonképpen Dobosék, Tőzsérék 1960-as években kijelölt nyomvonalán haladva – ismét kezdeményező szerepet tudott játszani összmagyar viszonylatban is részben a magyar–magyar párbeszédben, nyitásban, illetve ösztönzően tudott hatni egy hézagpótló áttekintés, körkép létrejöttében (még ha ez csupán egy nem túl terjedelmes tanulmány is). S tulajdonképpen ezzel vált teljessé az az elgondolásom, hogy – lapunk (terjedelmi) korlátaihoz képest – lehetőleg teljes képet adjunk a magyar dráma (és színház) mai állásáról, tekintet nélkül az országhatárokra, s így a csehszlovákiai magyar színházat és drámát tkp. összmagyar kontextusba helyezhettük, akkor, amikor ilyen felmérések, szemlézések Magyarországon – s Romániában és Jugoszláviában – sem készültek még. Ráadásul ehhez – Tarján Tamás, Kántor Lajos és Gerold László személyében – egy-egy terület legfontosabb, leghitelesebb szaktekintélyeit sikerült megnyernünk. ▼ 9 Ha kötetnyit nem is fordítottam Kraustól, bőséges anyaggal szerepeltettem őt két, a kortárs szlovák költészetnek szentelt antológiámban is (A kétfejű macska, 1997; Gyalogutak a magasba , 2016).
