Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 4. szám - Füzi László: „A fehér izzás a legfokozottabb izzás” (Sümegi György összeállítása Tóth Menyhért leveleiből, vallomásaiból, írásaiból, verseiből és a művészetével foglalkozó írásokból)
111 Úgy gondolom, innét már pontosan látszik Miske kimagaslóan meghatározó szerepe Tóth Menyhért életútján és életművén belül. Egyrészt a fiatalon megismert, s nem elhanyagolhatóan földművelő munkával a minimális megélhetést biztosította számára, másrészt, alakjaival, természeti közegével az általa megjeleníteni akaró világ alapjaival, alapformáival is itt találkozott, az itt látottakat lényegítette át saját művészi világának törvényei szerint. Az egyszerűség kedvéért a Supka Magdolna 1998-ban megjelent monográfiájának színes reprodukció inak címeit idézem, korántsem a teljesség igényével: Emberpár , 1943 k.; Tavaszváró , 1958 k.; Harmonikás, 1949; Ősöm, 1950; Anyám , 1962; A jó víz (falusi jelenet) , 1954; Delelés , 1969 k.; Csikók , 1960 k.; Kaszával , 1954; Betlehemesek II. , 1966 k.; Csirik Karcsi , 1957; Macska napraforgó val , 1960 k.; Nagy képei, például Állat (Európa) 1968 k.; Gea II , 1973; Parasztok 1971 ; Afrika , 1972; Az óceán gondja , 1972 – az elsőként említett képek gondolati általánosításának, absztrahálásának, művészi és gondolati vonatkozásban magasabb szintre emelésének is tekinthetők. Életút, talán használhatjuk ezt a kifejezést is, sors és művészi világkép, ehhez kötődően pedig maga a művészi teljesítmény elválaszthatatlanul kapcsolódott egymáshoz Tóth Menyhértnél. Ahogy láttuk, életműve az egyéniség, a tér és az idő általi meghatározottságban formálódott. Ezen a ponton kell feltennünk a kérdést, mennyire zárkózott be a faluba, talán úgy is feltehetnénk a kérdést, mennyire zárta magába Miske, a hagyományos falusi környezet. Sokakat biztosan magába rántott volna, mégis nehéz lenne azt a választ adni a kérdésre, hogy nem talált kiutat, egyrészt azért, mert természetesnek elfogadott környezete mélyen beépült művészetébe, minden nehézség ellenére, másrészt azért, mert számos esetben érzékelhette a külső világ érdeklődését a művészete iránt. Az összeállítás ezeket a jeleket is pontosan megmutatja. A Főiskola után 1941-ben rendezhetett kiállítást Budapesten, aztán ott voltak a volt főiskolai társak érdeklődései, a negyvenes évek végén Képzőművészeti Szabadiskolát szervezett Kalocsán, képeket is vásároltak tőle. A mostani távlatból nézve, időszakonként kinyílónak mutatkozik az a világ, a megélése viszont nyilvánvalóan számos nehézséget rejtett magában. A művészvilág érdeklődése viszont kísérte a pályáját, ebből a szempontból imponáló az a névsor, amelyik a hozzá írt levelek alapján kibontakozik előttünk: Kerényi Jenő, Illés Árpád, Kohán György, Koszta Rozália, ifj. Éber Sándor, Schéner Mihály, Supka Magdolna, Bényi László, s a sor még folytatható lenne. Arról, hogy miképpen értékelte a művészvilág a művészetét, pontosan tanúskodik Tompa Kálmánnak, az „írók orvosának” 1966. január 28-án írott levele. Idézem: „Kedves Menyusom, a képed itt lóg – él – sugárzik a rendelőmben (Gadányi, Czigány Dezső, Szabó Vladimir, Barcsay, Nagy István, Szőnyi, Paál László, Kondor, Csernus, Borsos társaságában, szemben: Gulácsyval, Vajdával, Rippl-Rónayval, Egryvel, Ferenczy Bénivel, Thormával, Rétivel, Nagy Imrével, Vas Elemérrel, Csohánnyal, Gy. Szabóval...).” (89–90.) Megjegyzem, Tompa Kálmán mindezt nyílt postai levele -
