Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 4. szám - Füzi László: „A fehér izzás a legfokozottabb izzás” (Sümegi György összeállítása Tóth Menyhért leveleiből, vallomásaiból, írásaiból, verseiből és a művészetével foglalkozó írásokból)
108 Mindig máshol jöttünk össze, egyszer a dobosnál, másszor a cimbalmosnál. Jól éreztük magunkat, néhány pohár bor is elfogyott. Később felkapták a zenekart, egyre több lagziba hívtak bennünket. (...) Az volt a baja, hogy kilógott a sorból, ezért nem tisztelték a faluban. Hányszor, de hányszor megbántották, de ő senkinek nem vágott vissza. A lakodalmakban is mindenkihez közvetlen volt, s miután jól beszélt tótul, az idősebbekkel is tudott beszélgetni.” (Borzák Tibor: Zöld lábú lovak, Miskeiek emlékeznek Tóth Menyhértre, i. h. 292–293.) Tóth Menyhért ebben a közegben teremtette meg a maga tudatosan formált festészetét, hűen ahhoz a Főiskola elvégzése után kialakított elképzeléséhez, hogy tisztázza, mit is tud adni a világnak. Azt, hogy számos ezzel kapcsolatos elképzelése és festői gyakorlata miképpen formálódott, s miképpen határozta meg festészetét, az adott keretek között nem tudom nyomon követni. Messzire vezetne, ha művészeti alapelveit és festészetét egymásra vetítenénk, vagy szembesítenénk egymással. Itt csupán a legfontosabb tételeit rögzítem: „Elveim szerint a művészethez három elem szükséges: 1. az analitika, amely a megismerésben segít engem 2. a humanitás, ami nálam anyai szeretetet jelent a megformálásban. Ez megment az öncélúságtól 3. és végül az aktivitás kutatószelleme, amely a fejlődés mozgatórugója. Ezek egységében kell letisztulnia a művészetnek, hogy egy gyermeki tiszta lelkivilághoz érkezzen el, és hogy ebben találkozzék: szemlélet és alkotás.” (Tóth Menyhért művészeti irányelvei, Lejegyezte Mészáros Fülöp 1965. december 28-án, 164.) Vegyük mindehhez hozzá a fehér színhez való eljutását: „A fehér szín: Isten.” 1936; 153.); Fehér az Istené. Tavasz. Fehér. Ezek még csak érzelmek. (1939; 156.). Ennek kapcsán versrészlet is idézhető tőle: „Nyakig az ólmos nyájban / fejest a homályban / nem hagyhatom abba. / Gyerünk a Napba.” (Pesterzsébet, 1974. V. 19. 179.) Festői techni kájáról a következőket mondta: „Mindig alapozott vászonra festek és fejlesztéses technikával dolgozom. (...) Némely helyen vékonyabb, máshol vastagabb felület keletkezik. A felület rücskösségének az én művészetemben igen fontos szerepe van. Mondjuk, afféle érzelmi erupciót fejez ki, mint amikor a föld gyűrődéséből hegyek keletkeznek. Szeretem, amikor a rücskösség az egész felületet elönti, mert azok nem esetlegességek, hanem érzelmeim legexpresszívebb, tudatos kifejezései.” (Csapó György: Közelképek: Beszélgetések, 1983. A Tóth Menyhérttel való beszélgetés 1976–77-es dátumot visel; 207.) Művészete kialakulásának folyamatrajza és művészi tudatosságának részletező bemutatása helyett Németh Lajos művészettörténészt idézem, aki Tóth Menyhértnek a Csontváryval kapcsolatos összevetése kapcsán mondta: „...Tóth Menyhért már a század derekának művésze. Az a fél évszázad ebből a szempontból igen sokat számít, hiszen Tóth Menyhért – ha nem is követte az izmusokat – nagyon figyelt, s ezt mindenki tudta róla. Tájékozott volt, tudta vagy érezte, hogy hol tart a festészet. Tehát tudott pl. a szürrealizmusról, anélkül,
