Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 4. szám - Füzi László: „A fehér izzás a legfokozottabb izzás” (Sümegi György összeállítása Tóth Menyhért leveleiből, vallomásaiból, írásaiból, verseiből és a művészetével foglalkozó írásokból)
106 (krizantém, rózsa, viráginda stb.). A virágok formája, rajzolata negatívban volt a lapon, azt a falra tette és befestette. Ez volt az ő újítása a falfestésben.” (Tóth Menyhért és a Tokaji Művésztelep, Cséri Lajos szobrászművésszel beszélget Sü megi György; Kortárs, 2016. 7–8.; 253.) Erre az időszakra esik az is, hogy a foktői templom festése közben megfázott, s ennek következtében az egyik lábát amputálni kellett. Erről mondta: „Szobafestőinasnak mentem. A mesteremet már elsőéves koromban meglepte a színkeverési, mintatervezési adottságom. A foktői templom belsejét festettük. Egy pesti festőművész restaurálta a képeket. »Gyerek, gyere ide! Mázold le arannyal a stukkókat!« – kiáltott egyszer rám. Aztán elment ebédelni. Mire visszajött, két angyalkát átfestettem. Az csak nézett, hol a kész munkára, hol rám. Végül azt megszólalt: »Azt hiszem, jobb lesz, ha te csinálod meg az egészet.« Még ezen az őszön megbetegedtem. Az orvosi konzultációk eredménye: le kell vágni az egyik lábamat, különben elvisz a kór. Nem egyeztem bele. Ősztől májusig nyomtam az ágyat. Rettenetes heteket éltem át: vártam a halált. És rajzoltam, festettem. Azt hiszem, ekkor váltam művésszé. Huszonnégy éves koromban végre eljutottam a Képzőművészeti Főiskolára. Vaszary nagy hatással volt rám.” (Pócsik Dezső: Beszélgetés Tóth Menyhért festőművésszel, 1971. 5.; 193.) Azt gondolom, az eddigiekből látható, hogy a könyvben közölt szövegekből, azok egyes részleteit apró mozaiknak tekintve, egész történetek rakhatók ki. Ezzel a módszerrel valóban a teljes életrajz megírható lenne Tóth Menyhértről, az egyes részeket egymással szembesítve még akár kritikai életrajz is. Erre ebben a jellegét tekintve leíró könyvismertetésben természetszerűen még kísérletet sem tehetek, vázlatosan csupán néhány csomópontra hívhatom fel a figyelmet. Tóth Menyhért életében az újabb csomópont a Képzőművészeti Főiskola volt, ahogy mondta, ott nagy hatást gyakorolt rá tanára, Vaszary János. A főiskolai évek a szakmai felkészülés mellett újra felszínre hozták a külső világhoz való kapcsolatának kérdését, ehhez kötődött az ún. hallgatási fogadalma. Erről is többször beszélt. Csáky L. Györgynek mondta: „Nálam nem egy szeszély vagy hangulat szülötte volt a hallgatás. Úgy éreztem, hogy hallgatnom kell, mert egyesek olyan kérdéseket tesznek fel, ami ellen tiltakozott a bensőm. Éreztem, nem felelhetek ezekre a szavakra. Úgy látszik, a lényegre akartam rádöbbenni, azért kellett hallgatnom. (Csáki L. György: Fehér sugárzás, Beszélgetés Tóth Menyhérttel, Petőfi Népe, 1977. december 4.; 213.) Ugyanezt a Kernács Gabriellával folytatott beszélgetésben részletezte is: „Gúnyoltak. És én azt mondtam magamnak: minden marhaságra ne szólj! Valami belső kényszer azt mondta: hallgass! És akkor hetekre, hónapokra elhallgattam. De mindent láttam, jobban, mint bármikor. Ha akkor egy ember úgy közeledik hozzám, mint ember, szóltam volna. De nem akadt senki. Az egy Vaszaryn, mesteremen kívül. (...) Egy mondása maradt meg bennem nagyon élesen Vaszarynak. Azt mondta a modellre: Respektálják, kérem, ezt a jelenséget!” (Kernács Gabriella: Fehér izzásban, Önvallomás párbeszédben, i. h.; 201–202.)
