Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 3. szám - Bence Erika: A bűn eleganciája és fantáziátlansága (András László: A vörös korona)

107 is megfogalmazódik) „ember legyen a talpán”, aki azonnal megérti, vagy köny ­nyedén kibogozza. Az egyébként frappáns epizódokkal (például a polgármester balul sikerült sajtótájékoztatója), váratlan fordulatokkal és szellemes utalásokkal tűzdelt narráció is ezen a ponton „siklik ki” – vagyis a regényírónak sem sikerül az általa példaképp megnevezett Macskakő elbeszélői „eleganciájá”-t teljes egészé ­ben reprodukálni, végigvinni. Több esetben egészen hihetetlen vagy értelmetlen mozzanatokkal, eseményszálakkal szembesít. Nehezen képzelhető el például, hogy a Kéthelyi által a bizonyítékok megtévesztő elhelyezésével megbízott, valamennyi közül a legprofibb és legintelligensebb gonosztevő, Mohos Gyula, az alapvető­en alamuszi „két csigá”-ra ruházza át ezt a feladatot: Eszter, a nyomozás során eltűntként kezelt zsákját kell belopniuk Rommel Nándor lakásába, hogy ezáltal, szerelmi gyilkosság látszatát keltve, rá tereljék a gyanút. A férfi azonban felébred a zajra, és egy féltengellyel agyonüti a besurranót, épp azt a „csigát”, aki majd­nem teljesen ártatlan az ügyben, és csak a barátját akarta menteni. Az is nehezen hihető, hogy az életben maradt, s a barátjára a parkolóban várakozó „másik csi­gá”-ban nincs annyi életösztön, hogy a kiérkező, és a már őt kereső rendőrökhöz forduljon azonnal (miként az megfordul a fejében), hanem az autójába beszálló Mohos Gyulára bízza az életét – hacsak valóban nem arról van szó, hogy a másik nélkül nincs kedve többé élni. Semmilyen erős indoka nincs azonban „Ordibá”, a futballedzőként is ténykedő református tiszteletes szívszélhűdéses halála esetének a történetmenetben, különösen, hogy később teljesen el is ejti ezt a szálat az elbe­szélő. Esetleg a véletlen halálesetek zavaró körülményként történő megjelenítése lehetett a célja ezzel a regényírónak, s némileg indokolhatja azt a dolgot, hogy a tapasztalt nyomozó később nem veszi észre, hogy a csavargó Palkó vonatbalesete is megrendezett; őt is, mert véletlen tanúja volt Hajós Eszter halálának, s elemelte a bizonyítékokat rejtő hátizsákot, Mohos Gyula ölte meg. Róla viszont még a korrupciós bűneset fő aktorai, a magukat az élet és a halál uraiként meghatározó Pikler és segédje, Kéthelyi sem sejti, s már csak későn jönnek rá, hogy szociopata, hidegvérű gyilkos, aki besúgóbotrányba keveredett, ezért öngyilkos édesapja miatt akar bosszút állni mindenkin. A valódi ügynök ugyanis Pikler volt, és a korábban meggyőződéses kommunista Harmath is érintett az ügy eltussolásában, legalábbis abban, hogy nem tesz semmit (vagy nem eleget) az apa megmentése vagy tisztázása érdekében. Megoldás nincs. A történet esztelen mészárlásba torkollik: a bűntársak egy­másra támadnak, saját irhájukat igyekeznek a másik megölésével menteni, bosszút akarnak állni, mint Rommel a feleségén, miközben az Mohossal csapdát állít neki, Kéthelyi Valikára támad, őt meg a szintúgy a nőn Nándorért (és talán önmagá­ért is) elégtételt venni szándékozó Jansik iktatja ki. Aztán a nyomozó és a városi rendőrkapitány egy érthetetlen szerelmi történetet és leszámolássorozatot ad ki hivatalos verzióként, hogy a Pikler-villában sor kerülhessen a valódi, ha volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom