Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Varga Imre: Tóth László: Hagyomány és identitás
101 Hogyan maradjak, magam is perben álló, tárgyilagos? Talán egy lexikon szócikk megteszi helyettem: „Az 1945–1948 közötti időszakban a kassai kormányprogram mal együtt Csehszlovákiában kísérlet történt a szláv nemzetállam kiépítésére, aminek fő eszközét a német és a magyar etnikum teljes felszámolásában látták. A kassai kormányprogram által meghirdetett célok eléréséhez az államot ilyen intézkedésekre felhatalmazó jogszabályok (jog! és szabályok ! V.I.) kidolgozására volt szükség. Ezek a jogszabályok a köztársasági elnök dekrétumaiban, a Beneš-dekrétumokban , illetve a jogfosztó rende letek által testesültek meg. Ezek következtében a szlovákiai magyarok elveszítették állampolgárságukat, s ez a nyugdíj és más állami járulékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A magyarellenességnek fontos célja volt a magyar kézben lévő földtulajdon és ipari üzemek megszerzése, valamint a szlovákiai magyarok vagyonfosztása. A rendeletek (szinte) az élet valamennyi területén hátrányosan érintették a magyarokat. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, bezárták a magyar nyelvű iskolákat, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, a városokban (különösen Pozsonyban és Kassán) mindennapossá vált a magyarok internálása.” (Apám emlékezett rá, hogy amikor Nyitrán magyarul érdeklődött egy hivatal helye iránt 1947-ben, keresztet nyírtak a hajába.) E rendelkezések következményeinek részbeni felszámolása csupán 1948 őszén kezdődött meg, a polgárjog elismerésével. 1954-ben pedig párthatározattal hatálytalanították a kényszerű szlovákosítást. A megkülönböztető politika elítélése viszont csak 1963-ban történt meg, az ötvenes évek törvénysértéseinek részleges feltárásával. De a szlovákiai magyarság közös bűnösségét kimondó kassai kormányprogramot azóta sem érvénytelenítették, sőt 1977-ben csaknem tízezer példányban hozták újra forgalomba. S azóta – már a rendszerváltozás után, a demokratikusnak nevezett periódusban – volt szerencsénk a szlovák nyelv- és táblatörvényhez is! A közösségi traumáinkból (mint a cseh megszállás, a kollektív bűnösség vádja, az erőszakos szlovákosítás) következnek a félelmeink, a menekülés, az önfeladás állandó kísértése. A közös szégyen kényszeres kerülése. A mártírirodalom. Az én játékaiba vagy perverziókba menekülés. S itt mégis a jó példák a fontosabbak. Fábry Zoltán (A vádlott megszólal, Üresjárat , Szalatnai Rezső, Peéry Rezső emlékiratai a második világháború után, vagy az illegális Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség, mint heroikus próba. S ide megint a lexikonok tárgyilagossága tanácsos: a Népi Szövetség „illegális szlovákiai magyar szervezet a második világháború utáni években. Megalakulását a magyar kisebbséget ért jogfosztó intézkedések váltották ki. Célja az volt, hogy dokumentálja az eseményeket, információval lássa el a szlovákiai magyarságot, s tájékoztassa a magyarországi hivatalokat. A szervezetnek két regionális csoportja működött: az egyik Pozsony központtal a nyugat-szlovákiai térséget, a másik pedig Rozsnyó központtal Gömört és a keleti területeket foglalta magában. A Szövetség munkájába elsősorban katolikus papok, református lelkészek, Pozsonyban és Budapesten
