Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Sümegi György: Thorma János Petőfi-képei (A Talpra magyar! először)
56 ernyedező melankólia, halálsejtelmek, a tárgytalan fájdalom mély baritonja. [...] Fehéren világít át Koltóra a szomszédos hegyek hava, szürke est ült le a tájra, lenn a gyöp is pusztul már, rozsdaszínű levelek bújnak ki fáradságosan a fűszálak közül. És a völgyre leereszkedett a szeptember köde. Valami meghal most a természetben. Valami még egy utolsó sóhajtást küld a magasba. Mi történhetett itt, hogy minden olyan szomorú, olyan levert, olyan búcsút mondó? [...] Thorma képén épp ez a hangulat kap meg minket. Minden egy, s minden összecsendül ezen a képen. [...] A kép nem Petőfi versének illusztrációja, hanem az abban kifejezett érzésnek festői transzpozíciója. Thormának pedig legkiválóbb munkái közé tartozik” – összegez Lyka Károly.26 Thorma a saját nagybányai tájélményébe, az általa legmélyebben ismert természetbe transzponálta a Petőfi-verset, annak Koltón időző nászutas párját. Talán itt, e költemény Thorma teremtette orbis pictusában tudott a festő szívhangközelbe kerülni a költő világához. Nagybányán ismerhették Thorma Petőfi szeretetét, mert a költő születésének 100. évfordulójára rendezett impozáns ünnepélyen a „megnyitót a Mester tartotta” – jegyezte föl Farkas Eszter.27 A Szeptember végén élménye egész életében elkíséri Thormát. Rétinek írja 1931. szeptember 28-án: „Tegnap esett a hó a városban is, a hegyeket pedig hó borítja. Igazi »Szeptember végén« hangulat van, a völgyben sok tarka virág, a bérc pedig hóval borított.”28 Ölelkező képtípusának előzménye a Csókolózók című kompozíciója, 29 és az életműben ennek az ikonográfiai típusnak későbbi fölbukkanása az enteriőrbe helyezett nőalakot ruhátlanul megjelenítő Festő és modellje (Műteremben) című festménye.30 Csupán fekete-fehér reprodukciókból és a festményről írt, föntebb idézett szövegekből ismerhetjük meg a képet, mert elkészülte után Thorma „elküldötte a fiumei kiállításra, ahol azt mindjárt az első napon meg is vették” – sajnálkozik a Nagybánya és Vidéke cikkírója. S még azt is hozzáteszi, joggal, hogy „csak azt sajnáljuk, hogy azt a képet mi, nagybányaiak nem láthattuk”.31 De a hazai közönség és a művészettörténész-szakma sem láthatta teljes, fizikai valójában a fontos festményt, mert azóta sem került haza. Csak reprodukcióiból ismerhetjük. ▼ 26 Lyka Károly: Új képek és rajzok . Új Idők, 1902. január 1. VIII. évf. 1. sz. 12-13. A kép a Nemzeti Szalon kiállításán – 1901. december – szerepelt, azután Thorma elküldte egy fiumei kiállításra, ahol megvásárolták. Erről tudósít: Művészet . Nagybánya és Vidéke, 1902. április 6. XXVIII. évf. 14. sz. 2. 27 Kiskunhalastól Nagybányáig . Thorma János levelezéséből. Szerk.: Sümegi György és Szakál Aurél. Kiskunhalas, 2012. 307. 28 Sümegi György (szerk.): Kiskunhalastól Nagybányáig. Thorma János levelezéséből . Kiskunhalas, 2012. 221. 29 Sümegi György: Nemes Marcell, a műgyűjtő . Adalékok a magyar műgyűjtés századeleji történetéhez. Cumania, Kecskemét, 1975. 275-304. 30 Uaz, mint a 7. jegyzet, Műjegyzék 430., 431., 432., 433. 31 Művészet . Nagybánya és Vidéke, 1902. április 6.
