Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Fried István: Petőfi Sándor: „nemzeti költő” „nemzeti költészete”
19 következetességét nem kívánná a szóló gyengíteni a tiszta rímek andalító zenéjével, s a logikai-gondolati folyamatra koncentrálna. Az Eötvös-vershez képest egy szótaggal megrövidíti a sorokat, nem törekszik tiszta jambusi sorok alkotására, így egyfelől gyorsít a kifejtésen, másfelől a puritánabb előadással nem zavarja a gondolat befogadását. Az utolsó előtti versszak vezet föl a „csúcsra”, a program, a cél összegzésére. A feltételesbe helyezés nem az óvatosabb visszavonás jegyében hangzik, hanem összhangban a korábbiakkal, a megteendő út pontosabb nyomvonalának kijelölését foglalja képi szerkezetbe, visszautalván A nép jogfosztott ság-tézisére, valamint A nép nevében jogegyenlőség-igényére. A reformkori köve telés: a jogfosztottaknak az alkotmány sáncain belülre fogadása nem tűr halasztást. Az összetett mondatból előbb az igényt megfogalmazó feltételezés hangzik el, ismétléssel (Ha majd...) nyomatékot kölcsönözve az időbeliségnek; a háromszori ismétlés ugyanakkor a fokozást szolgálja, az egységesre formált előadáson belül a kritériumok megnevezése félreérthetetlenül jelzi az érdekegyesítés, a jogegyenlőség megvalósítása, a műveltségre vonatkozó előjogok megszüntetése szükségességét. Ha a hamis próféták a jelen viszonyait azonosítják az Ígéret földjével, nem csak tévesztő manipulációjuk lepleződik le (hiszen az Ígéret földje egy jövőbeli helyzetre utal), a követelések teljesítése/teljesülése elhozhatja az ígéret beváltódását. A versszak ha majd – akkor felépítése olyan folyamat gyorsítását sürgeti, amely az újabb időkben immár mellőzhetetlennek tetszik. 1848 márciusának lázas napjaiban a sokak által megítélt és mások kézírásában fennmaradt Dicsőséges nagyurak a ha majdot félreteszi, az akkor időszerűségének egy újabb időszerűséggel való felváltását tanúsítja, és az elmulasztott lehetőségek ellenére egy utolsó eshetőséget kínál föl. A XIX. század költői ben érvényre jutó hármasság részint a felvilágosodás, részint a kelet-közép-európai társadalmi „valóság” eszmerendszeréből származtatható, az anyagi javak egyenlő elosztása, a teljes jogegyenlőség (akár az általános-titkos választójog is ideérthető volna), valamint a művelődés terjedése folytán nagykorúvá nevelődött társadalom képzete tömörül a versszakban, bravúros metaforák segítségével: bőség kosara, jognak asztala, szellem napvilága.... A vers utolsó szakaszának egyik értelmezése szerint Chattertonra, az ifjan elhalt poétára történhet utalás. Alfred de Vigny drámáját Petőfi Karl Holtei felvizezett átültetésében ismerte, játszott vándorszínészként előadásain.18 Magam a jó halál neoklasszicista képzetéből (eredetileg Lessing polémikus tanulmányából) eredeztettem, ennek a magyar irodalomban akad ▼ 18 Fekete Sándor, Petőfi romantikájának forrásai. Akadémiai, Budapest, 1972. Barta János bírálatában (Irodalomtörténeti Közlemények 77, 1973, 613–617) mutat rá, hogy a vándorszínészek által játszott színművek szövege nem szolgálhatott romantikus forrásként. Egy olyan szubkultúrát képviseltek, melyek több áttétellel, más forrásokra utalással és költői elhatárolódással jelentek meg a Petőfi-életműben, a romantika felől értelmezés nem egyeztethető össze a játszott darabok szövegiségének jellegével.
