Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Lengyel András: A szerkesztő Ignotus Pál (Adatok és szempontok a Szép Szó történetéhez)
31 már a közös lapalapítás idején, a még 1934-ben megjelent gyűjteményes kötetről, a Medvetánc ról írt. Írása, Óda és eszmélet címmel az Esti Kurir 1936. február 29-i számában jelent meg (újraközölve: KJA 1987: I. 398–399.); ez – a jókora késésből következtetve – a szerkesztőtársnak tett gesztus is volt. A Szép Szó megjelenése elé harangozott vele. De tagadhatatlan, e kritika kvalitásérzékéről is tanúskodott. Két verset emelt ki (kritikája címébe is ezeket helyezte), a Lillafüreden írt „szerelmi” Ódá t és az Eszmélet et. Mára mindkét vers emblematikus művé vált, róluk sok tanulmányt, sőt utóbbiról több könyvet is írtak azóta. A kritikus kiemelő gesztusa tehát sokszorosan igazolódott. S versérzékét egy, címbe ugyan nem foglalt harmadik vers, a fiatalkori Fiatalasszonyok éneke méltatása és idézése is mutatja. A Nagyon fáj ról írott kritikája már frissebb volt; a kritika a könyv megjelenésének napján, 1936. december 25-én látott napvilágot (újraközölve: KJA 1987. I. 429.). Nyilvánvalóan ez is gesztus a szerkesztőtársnak, de a kritikus versérzékenységét is demonstrálja. Ő, a liberális, elismerően emlegeti a „szocialista verset”, A város peremént, de kiemeli a költőnek a „pszichoanalitikus nőhöz írott versét”, sőt, a 80 éves Freudot köszöntő Amit szívedbe rejtesz t is. (Az utóbbi kettő iránti érzékeny ség, Ignotus Hugo fiától „természetes”, mondhatnánk, apai öröksége része.) Ízlése szerint a két legjobb vers viszont az Irgalom , illetve a Világosítsd föl . Külön említi a Nagyon fájt és a Kései sirató t is. S e válogatás nem rossz ízlésre vall; ez, ha szerkesztői ízlésként értjük, önmagában is magyarázza a József Attila verseihez való szerkesztői ragaszkodását. (Nota bene: az itt emlegetett verseket, az első kivételével, először a Szép Szó közölte!) S „Pali” József Attila verseihez való viszonyát érdekesen egészíti ki Vágó Márta egyik emléke is. „Remek – mondta Pali is, egészen ellágyulva” az egyik szerkesztőségi ülésükön, „és csak azután tért észhez és szokott modorukhoz, és fűzött hozzá valami kellemes gorombaságot” (Vágó 1975: 203.). Azaz szinte röstellte érzelmeit, de az élmény azért mégiscsak kikívánkozott belőle. Vágó Márta, aki Palit is, Attilát is régről ismerte, és mindkettőjükhöz mély érzelmek fűzték, a két férfi viszonyáról szólva azt emelte ki, hogy Ignotus Pál, aki pedig csak négy évvel volt idősebb a költőnél, egyféle támogató, gondoskodó magatartást tanúsított iránta. Tételesen kimondta például, hogy Makai Ödön halála után Attilának „Pali volt az egyetlen férfi támasza, akihez az analitikus és az orvosok fordulhattak betegségében” (Vágó 1975: 279.). Megírta azt is, hogy a „sárga házas” Hollós István, a kitűnő ideggyógyász és analitikus, „Palit kissé Attila gyámjának, majdnem apai barátjának is tekintette” (Vágó 1975: 222.). De idézte magát a költőt is: „Tudom, hogy te és Pali is valahogy túl közel vagytok hozzám ahhoz, hogy úgy lássatok, mint a többiek”; „ti egészen közelről láttok” (Vágó 1975: 228.). Vágó Márta Ignotus Pál némely gesztusairól is beszámolt. Egyszer, mondja, még 1936-ban „együtt voltam Palival társaságban, és ő kért, hogy hívjam meg
