Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Lengyel András: A szerkesztő Ignotus Pál (Adatok és szempontok a Szép Szó történetéhez)
19 Lengyel András A szerkesztő Ignotus Pál Adatok és szempontok a Szép Szó történetéhez Füzi Lacinak 1 Ma már tudható, Ignotus Pál (1901–1978) a két világháború közötti magyar szellemi élet egyik fontos és jellegzetes alakja volt. Mint publicista és mint szerkesztő a politikai és irodalmi életben egyaránt számontartásra érdemes szerepet játszott. A Szép Szó (s József Attila) körül végzett munkája kivált megkerülhetetlen. Hendikeppel indult. Ignotus Hugónak (1869–1949), a Nyugat alapító főszer kesztőjének, a modern magyar irodalom megszületéséért vívott „szabadságharc” kiemelkedő személyiségének fia volt (vö. Lengyel 2020). Apja tekintélye pró és kontra jelentősen alakította pályáját. Neve, mondhatnánk, önmagában is belépőjegyül szolgált a magyar irodalmi és szellemi életbe, ugyanakkor a kortársakat állandó összevetésre is késztette, s nem lehetett kétséges, hogy képességei meg sem közelítették az apjáét. Ráadásul az Ignotus név eleve több jelentésű, „megosztó” név volt. Különösen 1919 után, amikor az addigi magyar világ összeomlása után az öreg Ignotus gyakorlatilag emigrációba kényszerült; főszerkesztői posztja névlegessé vált, majd (1929) meg is szűnt, a kurzus pedig, kimondva-kimondatlan, ellenséget látott benne. S a „nyugatos” univerzum belülről is megosztódott. Gondoljunk csak Babits regényére, a Tímár Virgil fiá ra (1922). Az Ignotus név, kivált Ignotus-Veigelsberg formában stigmává vált. Ignotus Pál számára csak a liberális újságíró pályája maradt nyitva. Mintája és mércéje apja publicisztikája volt – ez még a T ímár Virgil fiá ból is kiderül, amelyben az ifjabb Ignotus alteregója az a fiú, akit hiába „Virgil atya” (alias Babits) nevel, megmarad „a zsidó aforizmaíró fiának”. A viszonyok azonban az 1918 előttihez képest gyökeresen megváltoztak, s „Pali fiam” tehetsége kevés volt egy valóban új és eredeti orientáció kialakításához. „Csak” a kései liberalizmus egyik pragmatikus szószólója lett, saját megfogalmazása szerint a „megreformált liberalizmus” képviselője. Eszméi a szociáldemokrácia törekvéseivel is érintkeztek, de szimptomatikus, hogy nem a Népszavá nak, hanem az Esti Kurir nak lett a publicistája. Ideológusi tevékenységének paradoxonát aligha véletlenül József Attila fogalmazta meg a legpontosabban, aki éles szemmel meglátta, hogy szerkesztőtársa
