Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Két beszélgetés Orosz Istvánnal – az Apakönyvről
64 – István, nagyon szívesen szóba hoznám azt a kérdést, ami megint csak intim. Laci bácsit tősgyökeres reformátusként tartják ezen a településen számon, de ebből az ő általa közzétett memoárjaiból kiderül, hogy neki rendkívül sok kételye volt, nemcsak a vallással vagy elsősorban nem a vallással, hanem inkább az egyházzal kapcsolatban. Ennek otthon ti is tanúi lehettetek, vagy ezek inkább belső gyötrődései voltak? OI: Azt hiszem, inkább belső gyötrődései voltak. Főleg a naplójában nagyon sokat foglalkozik az istenhittel, és egyre inkább az egyházaktól függetlenül. Apu nem csak református istentiszteletekre járt el. Tulajdonképpen azért lett református, mert az édesanyja református paplány volt. Tehát a nagypapa, az én dédnagyapám református lelkipásztor volt, és a nagymama csak úgy ment hozzá a nagypapához, aki görögkatolikus volt, hogy úgynevezett reverzálist ad, azaz akármilyen nemű gyermek születik, az csak református lehet. Nagypapa boldogan belement ebbe a dologba, és Apu és nővére, aki kétéves korában meghalt, ők mind reformátusok kellettek, hogy legyenek. Ami persze azzal járt, hogy például a csépai temetőben nyugszik az én nagynéném, aki kétéves korában halt meg, de Csépa katolikus falu volt. Így a sírkert végében van csak néhány sír, elkülönülve a főbb síroktól, ahol a reformátusok nyugszanak, és ott nyugszik Magdika is. Jó messze kell menni a nagypapa sírjától megtalálni a Magdika sírját, de én minden évben elmegyek, és nem olyan régen új fejfát is kapott Magdika, akkor, amikor százéves lett volna. – Laci szóba hozta, hogy az ő közelmúltban megjelent könyve, A világ változása műfaját tekintve énkönyv. Ebben az Apakönyvben is van egy jelentős én-fejezet Orosz Istvánról. Beszéljünk egy kicsit erről. Édesapádnak mi volt a viszonya a te grafikusságodhoz? Meg ahhoz mi volt a viszonya, hogy beutaztad a fél világot, vagy az egészet talán a grafikusi sikereid kapcsán? Nekem úgy tűnik, nem nagyon örült ennek. Ez egy olyan aggodalom, hogy állandóan repülőgépen ül a gyerekem és aggódom, hogy mi történik? Vagy mi volt a mozgatója? OI: Azt hiszem, jelen volt egy bizonyos fokú aggódás is, és tudod, az, hogy én grafikus lettem, az azt jelentette egy kicsit, hogy kvázi fekete bárány is lettem abban a családban, ahol az Anyu is, a testvérem is irodalommal foglalkoztak. – Időnként kiolvasható a memoárból, hogy elégedetlen veled, tudniillik szűkszavú vagy. Ez egyébként nem nagyon mondható el rólad, nem igaz? OI: Most már nagyon sajnálom, hogy szűkszavú voltam, mert nem tudtam, hogy a naplójába beleírja azokat a dolgokat is, amelyek velem történtek meg. Amiket viszont nem mondtam el otthon, azok nincsenek benne a naplóban, következésképp én is elfelejtem őket. Számtalan dologra tényleg amiatt emlékszem, hogy az Apu naplójában ott van, és így fel tudtam idézni, és ezeknek egy részét a könyvbe is beírtam. – Hosszabb idő óta te is naplót írsz, csak ez blog formában történik. Vajon vannak-e ebben a blogban – én nem olvasom, meg kell mondanom – édesapádra vonatkozó feljegyzések?
