Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (II. rész)
44 íratni, Novák százados szintén írósága kapcsán vonja kérdőre, mint az állítólagos gyilkos „író ismerősét”. A kihallgatás mindenben a tragikomikus végződésű kiadói jelenetsor párdarabja: ebben is postás viszi ki a rendőrségi idézést, Novák százados ugyancsak többször a hivatalos nevén szólítja, rákérdez író mivoltára, valamint a részvételét követeli a „gyilkos” elleni tanúskodásban. Mikor vallomását nem írja alá, Novák százados „egyszer s mindenkorra megjegyzi magának ezt a nevet” (49.), ami ismét egy rafinált ellentmondásra épülő szövegjáték és belső tükör. A szöveg intenciója szerint itt a név megtagadása egyenlő a név rögzítésével: ez homológ azzal a folyamattal, ahogy az identitás szétírása pont ezen szétírásos folyamaton keresztül rögzíti is az identitást. A cselekményben ez hamarabb történik, mint a kiadói jelenet: ennyiben Dobrovics a kiadóban egy korábbi, nehezen elért diadal mintáját követve, valamint az írói identitást ráruházó Ajváz iránti hűségből tagadja meg a „raj” létformáját, a hivatalos nevén való szólítottságot, valamint – végső soron – a világban érvényesülő írói létet. Az olvasó számára nyilvánvaló beszervezési célzatú „játék”, a gyanútlan Dobrovics sörözőbeli beszélgetése a később gyilkosnak titulált, zavarba ejtően kedves férfival akár ismét kapcsolatot adhat a Játékok a vadászterületen szüzséjével – noha itt a metafizikailag eddigre erősen relatívvá tett hivatalos név is a játék része. Az a tény, hogy a karhatalmat képviselő, fenyegető fellépésű Novák százados következetesen teljes, hivatalos nevén szólítja Dobrovicsot, legközelebbi elméleti párhuzamként a szubjektumot a hatalom alattvalójaként tételező Louis Althusser interpelláció-fogalmával ragadható meg. Althusser ideológiakritikai elmélkedésében az ideológiát csak a „szubjektumok által és a szubjektumokért”12 létezőként tételezi, és alapvető természetének, központi feladatának tartja a szubjektumalkotást, melynek a hatalom általi, eleve alávetettként tételező megszólítás, interpelláció az eszköze (a latin eredetű „szubjektum” szó etimológiáját, miszerint az „alávetettet”, „alattvalót”, sőt egy cselekvés tárgyát [sujet] is jelenti, Althusser elmélete termékenyen kihasználja). „Azt sugalljuk tehát, hogy az ideológia olyan módon »cselekszik« vagy működik, hogy »besoroz« szubjektumokat az egyénekből (mindet besorozza), vagy »átalakítja« az egyéneket szubjektumokká (mindet átalakítja), ezzel a nagyon pontos eljárással, amit megszólításnak nevezünk, amit a leghétköznapibb típusú rendőri (vagy nem) megszólítással is bemutathatunk: »hé, maga ott!«”13 ▼ 12 Althusser, Louis: Ideológia és ideologikus államapparátusok. (ford.: László Kinga) in: Testes könyv I., szerk.: Kiss Attila Atilla, Kovács Sándor s. k., Odorics Ferenc. Ictus–JATE, Szeged, 1996. 373–412. 13 Althusser, i. m.
