Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Virág Zoltán: A jugolabirintus Thészeusza (Példák és előképek Végel László naplóírásában)
37 érzékeny oltalmazójával”.45 Az Időírás I. és II. minden ízében közép-európaiként utal a horvát népszerűségi listák eme éllovasára, aki megingathatatlanul ostorozta mitteleurópai örökségét. A földrajzi, demográfiai etc. értelemben izgalmas konglomerátum, tagolódásait és differenciálódásait tekintve, nem bírt számára vonzóbb tulajdonságokkal és jelentéskiterjedésekkel, mint mondjuk Közép-Ázsia vagy Közép-Afrika. A Két tükör között profilozása emiatt kifejezetten beszédes: „A horvát író naplóiról beszélgetünk. Nagy egyetértésben állapítjuk meg, hogy naplójegyzeteiből hiányzik a személyes irányelv, ám ha közügyekről ír, végítéletet mond ki. A személyesről legtöbbször csak álmodik. Bizonyára azért, mert nem nyomasztotta a magány.” (147.) Ráérez, hogy a lenyűgöző műnemi és műfaji repertoárjával, a gyermekkori tapasztalatokat felgöngyölítő, a politikai vargabetűket, a győzelmeket és a vereségeket véka alá nem rejtő önelszámolásaival Miroslav Krleža a „nem azonosulás egyik legnagyobb európai képviselője”,46 sejtetve róla, hogy a „(poszt-)birodalmi határvidék értelmiségijeként”47 ünneplendően volt és marad megkerülhetetlen kútfője. „A naplóíró az idő áldozata, ki van szolgáltatva, az idő sebeitől, stigmáitól nem menekülhet. Gyakran a tévedései is olyan fontosak, mint az igazságai” (149.) − hangsúlyozza a Két tükör között 2011-es bejegyzése. „A napló távolságot teremt köztem és a világ között, aminek köszönve tisztábban látok” (212.) − szögezi le ugyanitt 2014-ben. A Peremvidéki palackposta a Vickó Árpád fordította Novosadski dnevnik 1991-2016 apropóján oda fut ki 2018-ban, hogy a monumentális kiárusítások és az emlékezet kirablásának korába érkezvén a napló a hitelesség és az emlékezet megőrzésének a letéteményese. Alfred de Musset-hez csatlakozva, Végel László a huszadik század fattyúgyermekének (a harmadik évezred legelejébe is szimatoló) vallomásaiba csapott bele. Nincs takargatnivalója, az önelidegenedés és az önelfogadás kétségekkel teli identitásdrámájának szövegörvénylése az életszerűség és a tényszerűség összebékítéseinek nagyszabású kísérlete. A (se)hovatartozásával mérkőzve, lankadatlan honkeresőként bandukol a peremvidéki mezsgyéken, köröz a nyelvi és kulturális kereszteződések rengetegében. Ő a jugolabirintus Thészeusza, akinek a napló(ja) az iránytűje, a vezérfonala. Ezért sem elvetendő vagy feladandó a remény, hogy az 1991 előtt létrejött etapokkal és szegmentumokkal mihamarabb előrukkolva ajándékoz meg bennünket. ▼ 45 Viktor ŽMEGAČ, Majstor neidentifikacije, in V. Ž., Europski duh (Zapisi 2011-2012.), Zagreb, Profil knjiga, 2012, 86. 46 Uo., 83. 47 Vladimir BITI, The Politics of Remembrance: Walter Benjamin’s Berlin Childhood Around 1900 and Miroslav Krleža’s A Childhood in Agram in 1902−1903, in V. B., Attached to Dispossession (Sacrificial Narratives in Post-imperial Europe), Leiden | Boston, Brill, 2018, 275.
