Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Virág Zoltán: A jugolabirintus Thészeusza (Példák és előképek Végel László naplóírásában)
36 pédikus, bizarr, bűvöletbe kergető részletekkel és vibrációkkal, lebilincselő lexikai amalgámokkal csordultig telt”41 tartományaiba örömmel mártózott. A fiatalos csapongás fokozataira rezonált, az érettebb korú körültekintések gyümölcseit szüretelte. Elsősorban annak a véleményezési metódusának a cizellálásával zárkózott fel hozzá, hogy amikor egy uralmi berendezkedés a saját visszásságai, torzulásai és elfajulásai támogató erőivel sáncolódott vagy bástyázódott körül, nincs mit csinálni, s ha a magánérdek elsődlegességét elvető nonkonformisták, a társadalmi egyenlőséget szajkózók már nem tudják a kapitalizmust hibáztatni minden rosszért, tényleg beüt a krach, végképp elfogynak a teendők. Regényeinek, elbeszéléseinek, drámáinak némelykor ironikusba, némelykor tragikomikusba hajló hangvételével nyomatékosítva, hogy a szocializmus negatív kilengéseit bőszen tagadók különösen szeretik élvezni a szocializmus szavatolta jólétet és előnyöket. Szimpatizált vele a beskatulyázhatatlanságáért, hiszen a közép-európai kritikai tradícióból táplálkozó antisztálinista érvkészletét, a Josip Broz Tito fáraói allűrjeitől viszolygó baloldaliságát a vezéri rezidenciákba bejáratosság privilégiuma dacára sem „lehetett a szocialista realizmus kényszerzubbonyába terelni”.42 Követendőnek bizonyult, mert nem szenvedhette a sablonos előregyártású ars poeticákat, az ideológiai karámba tuszkoltság programkliséit; a szerzői meggyőződés és szándék nem garantálja egyetlen alkotás kvalitásosságát sem. A képzőművészeti szélsőségektől őrizkedés szószólójaként Miroslav Krleža „az én radikális önlehámozásának”43 literátori hívéül szegődött, s a végeli ragaszkodást bizonyosan konzerválta ama koncepciója, hogy a szabadság pusztán absztrakt vég, ami akkor és annyit ér, amikor és amennyiben a cselekvéseink feléje tendálnak: ha elérhetnénk, belefulladnánk az unalomba. Az írónak bele kell nyugodnia, hogy a gigászi vasúti szerencsétlenségként reprezentálódó civilizáció hordágyakat igényel, gyógyszerekért és orvoslásért kiált. Az irodalom sebtapasz, ideiglenes fertőtlenítő, alkalmi fájdalomenyhítő csupán. Tömérdek inspirációhoz jutott az általa számos alkalommal és különféle változatokban előadottakból.44 Kíváncsiságát talán az az orientáció és személyiségkombináció srófolta fel, amelyben „a kritikus marxista összeolvad a szépség rendkívül ▼ 41 István LUKÁCS, Tekstovi, pretekstovi, nepokretne slike, in I. L., Krležine nepokretne i pokretne slike, Maribor, Univerza v Mariboru, Univerzitetna založba, 2023, 18. 42 Ivo BANAC, Divisions, in I. B., With Stalin against Tito (Cominformist Splits in Yugoslav Communism), Ithaca and London, Cornell University Press, 1988, 72. 43 Vladimir BITI, Svjedok sjećanja: Lice diskurza u Krležinim Davnim danima i Djetinjstvu 1902-03, in V. B., Doba svjedočenja (Tvorba identiteta u suvremenoj hrvatskoj prozi), Zagreb, Matica hrvatska, 2005, 81. 44 Ilyenek: Predrag MATVEJEVIĆ, Razgovori s Krležom, Zagreb, Naprijed, 1969 és Enes ČENGIĆ, S Krležom iz dana u dan 1-IV., Zagreb, Globus, 1985
