Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Virág Zoltán: A jugolabirintus Thészeusza (Példák és előképek Végel László naplóírásában)
32 gátat az önkíméletnek. A Peremvidéki palackpostában ekképpen vág rendet kitaszítottságának és hajótöröttségének leülepedéseiről tanakodva: „Senkit sem akarok megbántani – legfeljebb (ez a megfelelő kifejezés) – magamat. Csakis a saját permanens útkeresésem, saját hitem terhe foglalkoztat. Csak az az igazság érdekel, amellyel botlásaimmal teli utamon találkozom.” (246.) Otthonos otthontalansága, a határmezsgyéken vándorlásaiból és a településszegélyeken lépegetéseiből kisarjadó térséginterpretációja tökéletesen rímel szlovén írókollégájának ide kívánkozó passzusaira: „Itt ritkaságszámba megy a homogén nemzeti állam, mert az országhatárok nem esnek egybe az etnikumok határaival, ezért nem beszélhetünk a használható értékek imperatívuszáról; a heterogén realitásnak nem felelnek meg a homogén formák és képzetek. Nem beszélünk egy nyelvet, térségünkben különböző értékrendszerek, gondolkodásmódok élnek egymás mellett, ezért Közép-Európa a sokszínűséget, a világ gazdagságát jelenti. Közép-Európa az ébredő jelen, avantgárd érdek, a jövőbe nyitott közös múlt. A közép-európai ember állami léte mesterséges, és egyáltalán nem felel meg valóságérzetének. A közép-európai embert bántja, sérti és gúzsba köti a térség államokra való felosztása, ő maga pedig nem más, mint projektum, kulturális kapcsolat, irodalmi lovagrend, ambivalenciák csúcstartója, hivatásos problémagyártó, inkább költő, mintsem ilyen vagy olyan mozgalom résztvevője.”22 Városi létlenyomatai, stabil placcainak, félreeső zugainak, pulzáló térközeinek látványbefogásai a dédelgetés és az elutasítás végleteit ritmizáló mozzanati aláfestések, közérzeti tudósítások. Kilátótoronyként funkcionáló hetedik emeleti lakásából fürkészi a „modern szubjektivitás televényföldjét”,23 megfürösztve magát a „térbenépesítés disszonáns”24 hangáradataiban. Minél messzebbre hessegeti el a sétautak, a parkok, a vigalmi sávok fizikalitását, minél merészebben távolodik Újvidék atmoszférájától, annál élénkebben és tisztábban érzékeli közelségét. A Duna verőérként köti össze a tengerekkel. Pannóniát mediterrán előcsarnokként25 fogja fel; az Adria a térképen s a Jadran a maga valóságosságával – miként a regényeiben és a novelláiban – eggyé szervesül26 napló-kozmoszában is. Színeket nyaláboló hullámzásai és morajlásai mindenhová elkísérik. Örökös jelenlétben ▼ 22 Marjan ROŽANC, Közép-Európáról − szlovén szemmel (Néhány irracionális gondolat), ford. DOMJÁN Kálmán, in Kell-e nekünk Közép-Európa?, Századvég, Különszám, 1989, 144. 23 LOSONCZ Alpár, Újvidék(telenítés), politikai topológia, megbicsakló felszabadulás (Végel László), in L. A., A hatalom(nélküliség) horizontja (Hommage à Új Symposion), Újvidék, Forum, 2018, 286. 24 Uo., 286. 25 Predrag MATVEJEVIĆ, Glosszárium, in P. M., A Földközi-tenger (Mediterrán breviárium), ford. VUJICSICS Marietta, MISLEY Pál, Budapest, Corvina Kiadó Kft., 2006, 196. 26 Predrag MATVEJEVIĆ, Térképek, in P. M., A Földközi-tenger (Mediterrán breviárium), ford. VUJICSICS Marietta, MISLEY Pál, Budapest, Corvina Kiadó Kft., 2006, 121.
